Search
  • zeleiagi

„Én vagyok a saját rendezésem fizetett nézője.” - interjú Darvasi Áronnal

Új független társulat a karanténban, ami nem a karanténról szól.


Szokatlan időket élünk. Lehet egy cikket ilyen általános felütéssel kezdeni? Március 11-én bezártak a színházak, azóta az online térben rengeteg új műfaj született. És akkor itt van a Klakker Társulás, amit fiatal, tehetséges, alkotni vágyó színészek alapítottak meg- és nem online meseolvasást, versmondást vagy Zoom meetinges színdarabot szeretnének csinálni. ( Nem mintha ezekkel bármi baj lenne, mi, a közönség, szerintem hálásak vagyunk mindenkinek, aki arra fordít időt, hogy ne maradjunk kultúra nélkül).


A Klakker Társulás tagjai a karantén előtti időkből merítenek, és előre terveznek. A társulat vezetőjével, Darvasi Áronnal beszélgettem. Karantén interjúhoz, karantén fotók készültek, biztonságosan, 180 km „social distancinggel”.



Darvasi Áron végzős színművész hallgató a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, gyakorlatát a Vígszínházban és a Katona József Színházban töltötte. Játszott olyan sikerdarabokban, mint a Padlás, A dzsungel könyve vagy a Pál utcai fiúk (mind a Vígszínházban). Új bemutatókban: Tartuffe és Fehér Szalag a Katona József Színházban, rendezett kétszer is az Ódry Színpadon – az Amphitryon és az Oidipusz király című előadásokat. Most társulatot alapított Klakker Társulás néven.



Utoljára ősszel találkoztunk, az Amphitryon közönségtalálkozóján. Olvastam a végzős interjúdat, amiben mesélsz az apukáddal való kapcsolatodról, utadról a színműig, a gyakorlati éveidről, elválásodról a Vígszínházzal. Összefoglalva, milyen volt az utad a Színház – és Filmművészeti Egyetemen?

Nekem a színmű nagyon jó élmény volt, komoly tanulási lehetőségekkel a harmadévig. Az első félévem nem sikerült olyan jól. Sokszor kellett jeleneteket hoznunk, történeteket, voltak nehézségeim, de megtörtént az áttörés.

Kép: Darvasi Áron

Volt egy úgynevezett fürdőszobás jelenet, ahol a családunk egy fürdőszobai reggelét kellett bemutatnunk. Egyrészt önmagunkat játszottuk, másrészt mindenki mást is természetesen a családból. Gyors öltözések, gyors jelenetváltások. Volt egy ablakos paraván és 4 járásod volt: jobbról, balról, alulról és felülről. Nagyon nagy kreativitást igényelt. Ez indította be a fantáziámat a későbbi vizsgáknál is.


Emlékszem, mindig sokat ötleteltem a jeleneteim helyszínén. Az egyik gyakorlatom például egy dögkútnál játszódott.


Nagyon szerettem vizsgázni. Azt hiszem, jó eredményeket produkáltam.


Harmadév elejétől már nem tanított minket Marton tanár úr, és attól kezdve borult minden. Legalábbis bennem. Nagyon nehezen éltem meg.


Megfordult benned, hogy otthagyod az egyetemet?


Nem. Az egyetemet mindenképpen el akartam végezni, hogy meglegyen a diplomám. Aztán akartam otthagyni a pályát.

Kik voltak még a mentoraid, akik támogattak abban, hogy legyen lehetőséged és merj is rendezni?


Annak ellenére, hogy Marton tanár úr nem tanított minket, rendszeresen látogattam. Ő bátorított arra, hogy rendezzek. Többek között ő adta áldását az Amphitryon díszlettervére és szereposztására is. Sokat köszönhetek Bagossy László tanár úrnak, segített az Amphitryon próbafolyamat alatt és próbált ellátni hasznos tanácsokkal, javaslatokkal. És ott van Karsai tanár úr is, aki személyesen kért meg, hogy én rendezzem meg az Oidipusz királyt. Ez a három ember, akik a rendezési utamat elindították, terelgették és még azóta is egyengetik. Bagossy tanár urat a jövőbeli rendezésem próbafolyamataira is be fogom hívni, mert nagyon jó szeme van.





Képek az Amphitryon című előadásból. Fotók: Éder Vera

1. kép: Dino Benjámin, Bordás Roland, Ertl Zsombor, Márkus Luca

2. kép: Rudolf Szonja, Kovács Máté

3. kép: Márkus Luca, Ertl Zsombor

4. kép: Márkus Luca, Ertl Zsombor, Antóci Dorottya



Rendezőként vagy színészként képzeled el magad a közeljövőben?


Úgy kell elképzelni, mint egy libikóka. Az egyik mindig jobban előtérben lesz egy kicsit, mint a másik. Arra kell ügyelnem, hogy valamennyire mégis csak egyensúlyban legyenek. Nem tudom egyiket sem csinálni a másik nélkül.


A színházcsinálásban hiszek, ami ebből a kettőből áll.

Az utóbbi időben többet rendeztem, ennek pusztán az az oka, hogy negyedéves koromban a Vígszínházban voltam gyakorlaton és ott felmondtam. Elég sok előadásban játszottam ott, és egy ilyen felmondás egyetemi hallgatóként von némi következményeket maga után. Én ezt úgy szoktam hívni, hogy „szélcsend”. Ez után újra be kell kerülni színészileg a rendszerbe. Eltelt kis idő, próbálkoztam sok helyen, végül Ascher Tamás hívására a Katona József Színházba kerültem.

Itt nagyon jól éreztem magam, nem voltak nagy lehetőségeim, de igyekeztem ettől függetlenül beülni a próbákra, tanulni. Tulajdonképpen ott is inkább a rendezési utamat próbáltam fejleszteni azzal, hogy nézem a próbákat.


A szomorú észrevételem az, hogy itthon nagyon kevés színész nézi egymást, a próbafolyamatot, ahogy folyik a munka. Ha van jelenete, bemegy a színpadra, megcsinálja, aztán megy a büfébe vagy a cigizőbe. Pedig nem csak akkor tanulunk, ha mi állunk ott.

Abból is nagyon sokat lehet tanulni, hogy más hogy csinálja. De ezt itthon nem nagyon értik. Vagy értik, csak nem ez a szokás. Sajnos. Próbálkoztam én is már próbafolyamatnál, hogy mindenki legyen mindig ott és nézzük egymást. De azt tapasztaltam, hogy nem értik, hogy mi ennek a lényege. „Minek? Ez luxus. Miért üljek itt, ha nem is vagyok kiírva?” Aztán jött az ásítozás, elalvás, telefonozás.

Itthon egyén-orientáltak vagyunk, ahelyett, hogy közös ügyeket próbálnánk létrehozni.

Félre is tetted magadban a színészt kicsit, és rendező vagy inkább most?


Egyáltalán nem. Azok után, hogy az ember kilép egy rendszerből, nehezebb visszakerülni. Nagyon éhes vagyok, mint egy ketrecbe zárt oroszlán, akinek nem adnak enni, pedig éhes. De azzal nyugtatom magam, hogy türelemmel kell lenni, és majd szépen minden jön magától. Ha most egy kicsit a rendezés felé kell mennem, akkor a rendezés felé megyek, de majd ha jön egy színészi munka, akkor majd arra fogok koncentrálni.

Hol helyezkedik el ebben a Klakker Társulás?


Jelenleg mindennek a tetején. Most erre fókuszálok.

Szeretnénk tovább játszani az Amphitryon című előadásunkat, amit egy éve mutattunk be az Ódry Színpadon. Még egy, új előadást biztosan rendezek a következő évadban, utána szeretném, ha következőnél már más kapna lehetőséget, én pedig játszanék. Dino Benjámin első rendezése a Szajré volt, szintén az Ódry Színpadon, nagy sikerrel, szerette a közönség. Nyíltan meg is beszéltem vele, hogy szeretném, ha rendezőként is dolgozna a jövőben a társulatban. Idővel pedig külsős rendezőt is szívesen hívnék.

Miért alapítottad meg a társulatot? Hogy jött el ennek pont most az ideje?


Amikor felvettek a színműre, az volt a nagy álmom, hogy amíg ide járok, rendezhessek egyet, nézzük meg, hogy megy.


Ebből lett a már sokat említett az Amphitryon és az Oidipusz király.


Az Amphitryont nagyon megszerettük, jól működtünk együtt: kialakult egy próbálási metodika, minden előadás előtt felújító próbázunk, részpróbázunk, hogy még jobbá tegyük. Annyira egymásra hangolódtunk, hogy felvetődött: nem akarunk-e tovább gondolkozni, összeállni egy csapattá?

És döntöttetek, összeálltatok.


Nem szabad ilyenkor nagyot álmodni – habár dehogynem, lehet, kell is, de a realitást meg kell tartani olyan szinten, hogy „oké, mik a jövőbeli tervek?”.


Játsszuk a falakon kívül az Amphitryont, rendben, egy. Kettő, hozzunk létre egy következő előadást a 2020/2021-es évadban. Ez a társulás egyelőre még nagyon fiatal, második helyen állhat csak. Mindenkinek az első helyen az anyaszínháza áll, és az, ahol most is játszik. Egy idő után szerintem, ha ez hatékonyan fog működni, és kinövi magát – mert azt szeretném, hogy kinője magát - akkor nem biztos, hogy lehet majd a kettőt együtt csinálni. Vagy ez, vagy az.


Honnan jött a nevetek? Mit jelent, hogy „Klakker”?


Kerestünk jól hangzó neveket, kifejezéseket. A klakker egy színházi kifejezés, amit a fizetett színházi nézőre használunk, aki azért ül bent, hogy tapsoljon, nevessen, kvázi, hogy hozza a hangulatot. Talán Rudolf Szonja vetette fel ezt. Mondtam a többieknek, hogy jól hangzik, de miért legyen ez a nevünk? Mire azt mondták, hogy azért, mert az Amphitryonon folyamatosan hallani, ahogy Darvasi Áron röhög hátul, a saját rendezésén. Mindig nagyon izgulok. Ha jót csinálnak, jól csinálják, én is röhögök a poénokon. Előszeretettel jegyzik meg és nevetnek rajta, hogy csak én lehetek erre képes.


Én vagyok a saját rendezésem fizetett nézője.

Mi a víziótok?


Idézem az impresszumból, hogy pontos legyek:


„Társulatunk célja olyan produkciók létrehozása, amelyek mély elemzéseken és közös gondolkodáson alapulnak, s nem utolsó sorban, amelyekben szabad kísérletezés folyhat mindenféle kényszer nélkül.”


Hát, pontosan ez. Az Amphitryonnal, és az új bemutatóval - ami most még titok.

És hogy éled meg most ezt a karantén helyzetet?


Én jól, nagyon jól. Most van szakdolgozat leadás, folyamatosan azon dolgoztam, pár napja adtam le. Tanulom a pályázatírás rejtelmeit a produkciós vezetőnkkel, Váczi Lacival. Csupa új izgalommal tölt el, hogy mit jelent az, hogy bekerülési költség, vagy kilométer/huf per előadás… Ezek izgalmas dolgok.


Csinálom a társulási oldalt, edzek és persze degeszre zabálom magam anyám főztjéből.





Képek: Darvasi Áron



Szegeden vagyok jelenleg. Nagy szerencsém, hogy teniszversenyző voltam, a nevelőapám volt szinte az edzőm, és az öcsém pedig most lesz 13 éves és már teniszversenyző. Ki szoktunk járni a teniszpályára, és teniszezünk együtt. A korona vírus szempontjából szerencsés sport; a pálya két végén, tisztes távolságból áll két ember, egy ütővel és ütik a labdát. Ez a legbiztonságosabb karantén sportok egyike (nevet).


Ezenkívül megjött a tavasz, és nagyon szép idő van. Nyílnak a virágok, zümmög a sok hülye bogár – bogárfóbiám van – és süt a nap. Sokat biciklizek, blablabla… Ezzel telnek a napjaim.


És próbálom tervezgetni a jövőmet. Színészileg egyelőre nem nagyon tudok mit mondani, mert ha az ember felrúgja az asztalt, azt tapasztalom, hogy utána nehezen fogadják vissza.



A Vígszínházban és a Katona József Színházban voltál gyakorlaton. Hogy látod, inkább társulathoz tartoznál, vagy független szféra és a saját utad járod?


Én azt látom, hogy kizárólag egy új független társulatra támaszkodni, és abból megélni jelenleg lehetetlen. Én próbálnék arra törekedni, hogy találjak egy helyet, ahol társulati tag vagyok, ahol tudok játszani, ahol van egy bevételem, és emellett szépen építgetni a társulatot, amíg ki nem növi magát annyira, hogy meg tudjon állni a lábán.


Vidéki színházak felé kacsintgatsz, szívesen mennél, ha megkeresnének?


Persze, volt szó mindenféle színházról, vidéken is. Van egy szomorú valóság. Ha az ember egy év alatt felhív 12 színházat, és 12 színházból kap visszautasítást, akarva, akaratlanul elkezd azon gondolkozni, hogy akkor lehet, hogy nincs ehhez az egészhez tehetségem, közöm. Ha 12 helyről visszautasítanak, akkor valami baj van velem, valamit elrontok. De hogy ennyire?


Aztán sok emberrel beszéltem erről, és megnyugtattak, hogy nem erről van szó, és én is szeretném azt hinni, hogy nem erről van szó.


Hanem arról, hogy iszonyatosan telített a szakmánk.

Tehát eleve most bekerülni, és ott lenni valahol az egy áldás, egy nagy szerencse.


Elkezdtem kiszámolgatni, hogy tulajdonképpen a Színművészeti Egyetemen egy évben végez egy színész osztály, az mondjuk 12 ember, de mellette ugye lehet, hogy végez egy zenész színész, vagy egy fizikai koreográfus, az már 30 ember. Kaposváron végez még egy osztály, az már 45 ember, és ehhez hozzájön akkor az összes OKJ képzéses színitanoda, akik színész 2-t kapnak.


Tehát majd 100 ember végez egy évben. 100 színész! Az rengeteg!

A két színmű pedig luxus. Nem értem miért kell kettő. Ehhez túl kicsi az országunk és ezzel csak magunk alatt vágjuk a fát, túlképzés van. Tele van minden színház, és nem tudnak egyszerűen mit csinálni. De a magam érdekében mégis csak ki kell mondjam azt, hogy: Kedves Szakmám, Igazgató Urak, Igazgató Asszonyok, Rendezők!



Itt állok, tetőtől talpig felfegyverkezve, frissen, üdén, bevetésre készen, úgyhogy tessék engem hívni!

Tapasztaltad, hogy a telítettség miatt nem vesznek fel valahova?

Az egyik nagy budapesti színház igazgatója eljött egy előadásomra, megnézett, utána felhívott és azt mondta, hogy odavehetne gyakorlatra, de nem tudna feladatot adni, van 5 fiú színésze. És tényleg ott van 5 tehetséges, fiatal színész. Tulajdonképpen egy kicsit hasonlít –lebutítva - a focicsapatokra. Nem lehet egy csapatban 6 csatár, ha már van ott 5. Focirajongóknak: például a Paris Saint-Germain-be jelenleg nem férne be Cristiano Ronaldo. Hiába Ronaldo az egyik legjobb, Cavani és Neymar mellé ő most nem férne be a keretbe. Most nagyon úgy hangzik, hogy C. Ronaldót magamhoz hasonlítottam? Sosem tennék ilyet. Én Messi vagyok.



Mindig ennyire magabiztos vagy?


(Nevet). Aki velem dolgozott már, az tudja, hogy amihez hozzányúlok, az valószínűleg jó lesz. Nem egoizmusból mondom. Azért lesz jó, mert addig dolgozok, hajtok, amíg jó nem lesz. Maximalista vagyok. Nem engedhetem meg magamnak azt, hogy középszerű legyek. Addig agyalok, amíg nem jövök rá, nem fejtem meg. És persze emiatt, hogy maximalista vagyok, nehéz is velem dolgozni.


Kik vannak/voltak rád nagy hatással a szakmából?


Silviu Purcarete. Trill Zsolt. Szűcs Nelli. Nagy Zsolt. És persze az apám. Mai napig ő van rám a legnagyobb hatással.

Sok sikert kívánok a Klakker Társuláshoz, remélem hamar rendeződik a világ, és láthatunk Benneteket színpadon!





KLAKKER TÁRSULÁS


https://www.facebook.com/klakker/


Alapító: Darvasi Áron


Tagok:

Antóci Dorottya

Bordás Roland

Dino Benjamin

Ertl Zsombor

Lukács Dániel

Márkus Luca

Rudolf Szonja


Produkciós vezető: Váczi László


525 views

©2019 by Színházista by Zelei Ági