• zeleiagi

„A színházban a bizalom a legfontosabb.”- Interjú Pányik Tamással

Pányik Tamást akkor ismertem meg, amikor először láttam az Izgass fel!- thriller musicalt a Hatszín Teátrumban. Lelkes, csillogó szemű, alkotni vágyó fiatal rendező, tudtam, hogy meg akarom ismerni a pályáját, terveit, szemléletét. Nagyon fiatalon, 18 évesen került az Operettszínházhoz, mint rendezőasszisztens. Első önálló rendezése a 2019 májusában bemutatott, Stephen Dolginoff szerezte Izgass fel! volt, jelenleg az Átriumban futó Gyilkos Ballada produkcióban dolgozik, valamint nyáron az Agrippinát állítja színpadra a Szegedi Szabadtéri Játékokon - ami valljuk be, hatalmas elismerés egy fiatal rendezőnek. Pályájáról, terveiről beszélgettünk.


Középiskola után egyből az Operettszínházba kerültél. Ez hogy történt? Miért választja valaki, hogy az Operettszínházban lesz rendezőasszisztens 18 évesen?



Végzős gimnazistaként nagyon szerettem volna bekerülni a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, prózai színész képzésére. Ez volt az elsődleges cél, de jelentkeztem fizikai színházi koreográfus rendező szakra is. Kiskoromtól kezdve arra készültem, hogy színész leszek, vagy más, színházhoz közeli alkotómunkát fogok végezni és teljesen biztos voltam a felvételim sikerességében. Végül nem vettek fel.


Aznap este összeültünk közeli barátokkal egy bárban, bevallom, teljesen váratlanul ért a kudarc, és a jövőképemet is megrendítette - fogalmam sem volt arról, mit kezdjek magammal, mire egyszer csak elémgördült az Operettszínház álláshirdetése Facebookon, amiben rendezőasszisztenst kerestek. Ugyan a jelentkezési korhatárt még nem értem el, a barátaim meggyőztek hogy vágjak bele, és ott helyben elküldtem a jelentkezésemet. Másnap csörgött is a telefon és behívtak interjúra.



Hogyan zajlott a kiválasztás? Izgultál?


Azt nem mondanám, hiszen úgy éreztem, már nincs veszteni valóm (nevet). De természetesen, egy jóleső vizsgadrukk mindig szükséges. Sokan ültünk az igazgatóság előtt, az emberek nagyjából 10 percet töltöttek bent. A KERO-val (KERO: Kerényi Miklós Gábor- az Operettszínház igazgatója volt 2001-2014 között, 2014-2017 között művészeti vezetője volt a színháznak - szerk.) folytatott beszélgetés első pár percében rettenetesen feszült voltam, de utána megtört a jég, és hosszasan beszélgettünk korábbi színházi élményeimről, tapasztalataimról, különböző előadásokról, és a színházról magáról. Végül azt vettem észre, hogy közel egy órát töltöttem bent. Természetesen még további interjúk következtek az igazgatósági tagokkal, és pár napon belül megkaptam az állást. Másnap el is kezdtem dolgozni.


Melyik produkcióban dolgoztál először?


Rögtön belecsöppentem a Marie Antoinette című musical előkészítésébe de az első színházi bemutatóm a Tévedések vígjátéka volt a Szegedi Szabadtéri Játékokon. KERO említette, hogy abban az évben nyáron fogja rendezni, és nagyon szerettem volna részese lenni a produkciónak, hiszen elképesztő szereposztása volt - többek között Molnár Piroska, Csuja Imre, Molnár Áron és Pálmai Anna lépett színpadra - így megkérdeztem, hogy nincs-e szüksége még egy asszisztensre. Nagy meglepetésemre nyitott volt rá, és én a munkafolyamat alatt végre azt éreztem, hogy jó helyen vagyok. Ezután az Operettben rendkívül sok darabot csináltunk együtt, melyek során rengeteget tanultam tőle, nem csoda, hogy őt tartom mesteremnek. Nagyon szerettem az Operettszínházban dolgozni, ez egy szép és jó időszak volt az életemben.


Miért ért véget ez az időszak, hogyan jöttél el?


Nem akartam soha olyan dolgot csinálni, amivel nem értek egyet, és a KERO nélküli Operettel se művészileg, se morálisan nem értettem egyet. 2018. július 31-én lejárt a szerződésem, szabadúszóként folytattam - felkérésre dolgoztam a Szabadtérin a Rigolettóban és a Rómeó és Júliában, amit Hegedűs D. Géza rendezett, valamint Dunaújvárosban, Minszkben, és Szentpéterváron is kaptam munkát. Rövidesen pedig jött az Izgass fel!.




Az Izgass fel! is egy musical, decemberben a Gyilkos Balladán dolgoztál, Szegeden operát fogsz rendezni. Hozzád a prózai darabok is közel állnak, vagy szeretnél a zenés színházban maradni?


Engem a színházban minden műfaj érdekel. A musicalt és az operát elképesztően szeretem, ezekkel a műfajokkal nagyon sokat szeretnék foglalkozni.

Nekem az a misszióm, hogy meggyőzzem az embereket: a zenés színház tud komoly dolgokról szólni, és igenis komolyan kell venni. Sokan nem látják, de valójában egy rendkívül összetett műfaj.

Rengeteg szempontot kell figyelembe venni az alkotásnál legyen szó színészről, rendezőről vagy tervezőről, hiszen amellett, hogy a zenei hatásoknak érvényesülnie kell, műfajából adódóan sokkal magasabb fokú összehangoltságot követel, hiszen minden zenére történik, kezdve a fényváltásoktól, a díszletmozgásokon át egészen színészi játékig. Ha egy zenés előadás nem a zenével együtt él akkor a különböző hatások nem segítik, hanem kioltják egymást. Mi tűzön-vízen keresztül olyan darabokat szeretnénk a kis csapatommal létrehozni, amilyen például az Izgass fel!. Ez hosszú távú projekt lesz, de úgy hiszem, érdemes küzdeni érte.


Mindemellett abszolút érdekelnek a prózai előadások is, például a Dühöngő ifjúság megrendezése az egyik legnagyobb álmom.


Ki alkotja jelenleg ezt a kis csapatot?


Tulajdonképpen Barta Viki, Rákay Tamás, Kovács Adrián, Kardffy Aisha, Kerényi Miklós Máté, Orbán Nelli, Kovács Máté, Végh Péter, Hosszú Kata, Cseh Dávid Péter és bárki, aki szeretne velünk dolgozni. Van egy csomó fiatal, akiket még az Operettben ismertem meg: Horváth Dani, Gábor Márkó, Pirgel Dávid, Ruff Roland, Becz Bernadett, Grubits Blanka, Tassonyi Balázs. Ők is azt érzik, hogy valamit együtt kéne csinálnunk, bízunk egymásban. A színházban pedig a bizalom a legfontosabb.


Gondolkodtatok azon, hogy alapítotok egy színházat fix játszóhellyel és társulattal? Egy teljes évaddal, előre tervezett darabokkal, hogy kvázi megalkossátok azt az alkotóműhelyt, ami régen az Operettszínház volt?


Minden nap megfordul a fejemben a gondolat, sokat beszélgetünk erről, és természetesen lottózom. (nevet) Nekem nincsen nagyobb vágyam, mint megvenni egy pincét vagy egy bármilyen kis helyet, ami tényleg a mienk, ahol lehet próbálni és játszani.


Hány Izgass fel! ment le eddig?


11 ment le februárig bezárólag, sajnos május végén jogi okokból lekerül a műsorról, pedig már teltházzal futunk. Reméljük a veszélyhelyzet elmúltával még lehetőségünk lesz bepótolni az elmaradt előadásokat.


Amikor én láttam, közönségtalálkozó is volt utána, ahogy megfigyeltem van egy erős törzsközönség.


Van egy nagyon erős réteg, akik rendszeresen visszatérnek. Lelkesen mesélte valaki a legutóbb, hogy ugyan nyolcadjára nézi meg, mégis mindig talál benne valami újat, és ez elképesztően jó érzés.


Én is azért szeretek többször nézni egy darabot, mert elsőre próbálom az összképet nézni, és aztán mindig valamit kiszúrok, nincs két ugyanolyan előadás. Teljesen más, hogy te mit viszel be, nagyon sok múlik a közönségen.


Én azt szeretem nézőként, amikor még órákig hatással van rám a megtekintett előadás. Például A Jég (Trafó) igen erős élmény volt. Kétszer megnéztem, és mind a két alkalommal hosszasan álltam álltam a Trafó előtt a gondolataimba merülve. Korábban a legmeghatározóbb élményem az Alföldi-féle Nemzeti Színház utolsó bemutatója volt, a Mephisto. Az utolsó előadásra Vörös Róbert beültetett, és nem tudom a mai napig elmesélni, azokat az energiákat amiket ott tapasztaltam. Az a közösségi élmény, az a szeretet, ahogy állt hétszázötven ember. Mindenki sírt, a színpadon állók és a közönség is egyaránt. Nem kellett kimondani semmit, mindenki tudta és értette mi történik.

Ha megkérdezik, hogy szerintem mit jelent sikeresnek lenni, azt mondom, fogalmam sincs, mert erre nincsen recept. De ha valaki szellemileg feltöltődve megy haza az előadásunk után, és még tíz perccel, egy órával vagy egy nappal később is foglalkoztatja a téma, amit felvetettünk, én azt sikernek élem meg.


Milyen most szerinted a független alkotók helyzete Magyarországon? Mennyire látjátok biztosnak a jövőtöket vagy bizonytalannak?


Egyáltalán nem látom a jövőt. Bármit mondhatunk a finanszírozási rendszerről, hogy jobb vagy rosszabb, mint volt, de alapjáraton ez nincs megoldva. Ha végignézel a különböző független műhelyeken, azt látod, hogy napról napra élnek. De még mindig a TAO volt a leginkább élhető rendszer.


Azt elismerem, hogy a TAO nem működött hibátlanul, és sok visszaélés volt, de akkor is konstruktívabb megoldás lett volna ennek az ellenőrzési rendszerét kidolgozni, mint megszüntetni teljesen.



Azt azonban sokan elfelejtik, hogy nem a színházak támogatása volt elsősorban a TAO, hanem a nézőké. Hiszen egy jegyár támogatásról beszéltünk, ami azt jelenti, hogy ha nekem 3600 forintért kell egy jegyet eladnom, ahhoz, hogy rentábilis legyen az előadásom, akkor a TAO-val én adhatom ezt a jegyet 2000 forintért vagy 2200 forintért, mert a 80%-át pluszban meg tudom kapni a különböző cégek társasági adójából.

Ennyivel kevesebbet kellett a nézőnek fizetnie.


Nekünk most drágábban kell adni a jegyet azért, hogy életben maradjunk. De az államilag bőségesen finanszírozott intézmények természetesen, még mindig jóval olcsóbban tudják árulni a jegyeket mint mi, függetlenek, így jelentős marketing-költségvetés kellene ahhoz, hogy fel tudjuk venni velük a versenyt. De az ehhez szükséges pénz megint csak nem áll rendelkezésére mindenkinek, így nekünk sem. Kicsit szélmalomharc ez, nem? (nevet)



Szegedi Szabadtéri Játékok. Operát fogsz rendezni, az Agrippinát. Hogy történik a rendezők felkérése, kiválasztása?


Az elmúlt öt évben minden nyaramat Szegeden töltöttem rendezőasszisztensként, játékmesterként. Az első három évben az Operettszínház alkalmazottjaként, az elmúlt két évben pedig szabadúszóként. Ismerem az ottani csapatot, nagyon szeretek velük dolgozni.

Amikor bemutattuk az Izgass fel!-t meghívtam az ottani vezetést, hogy nézzék meg. Azt gondolom, hogy tetszett nekik, és bíznak bennem annyira az elmúlt öt év közös munkái alapján is, hogy felkértek.


Händel Agrippinája gyönyörű, humoros zene, és egy kifejezetten érdekes történet.

Tulajdonképpen két nő ármánykodásáról, hatalmi harcáról szól. Poppea és Agrippina mozgatják a szálakat, saját érdekeiket, vagy szeretteik érdekeit szem előtt tartva. Néró császárrá koronázása a tét, ezért harcol Agrippina. Persze a történet rengeteg szálon fut: a darab szól egyrészt Néró és az anyja kapcsolatáról, az apjával, Claudiusszal való viszonyáról. Ott van Claudius szeretője is, Poppea, aki Néróval is kavar, de a szíve mélyén csakis Ottót szereti, aki Claudius hű hadvezére. Így egy kifejezetten humoros és nagyon erős politikai szatírát is magában rejt. Műfaját tekintve vígopera, de sok, ma is aktuális helyzetet boncolgat melyeken keresztül a hatalomhoz és a másik emberhez való viszonyunkat vizsgálja. Nagyon izgalmas kihívásnak ígérkezik.

Egy kifejezetten mozgalmas, modern előadással készülünk, új hangszereléssel és fordítással. Nagyon jó hangulatban telnek az előkészületek a kreatív munkatársaimmal: Pál Tamás zenei vezető - fordítóval, Barta Viktória koreográfussal, Ieremias Imelda Bianca jelmeztervezővel és Tóth Kázmér díszlettervezővel.


Mikor kezdődik a próbafolyamat Szegeden?


Március végén - április elején van koncepció ismertetés, díszlet- és jelmezterv elfogadás. Természetesen már kész van a szereposztás, a címszerepet Mester Viktória énekli, de Hanczár György, Ludovik Kendi, Gyüdi Eszter, Cseh Antal, Bocskai István és Vitray Tamás is fontos szerepet töltenek majd be az előadásban.

A próbákat június elején fogjuk megkezdeni Szegeden. Egy hónapig a Szegedi Nemzeti Színház próbatermeiben dolgozunk, majd az Újszegedi Szabadtéri Színpadon. Tizenegy nappal a premier előtt felállítják a díszletet, és onnantól a premierig gyakorlatilag éjjel-nappal dolgozunk: próbálunk és világítunk a kollégáimmal.

Izgulok természetesen, de azt érzem, hogy egy ennyire jó csapatban nincs okom valódi aggodalomra, hiszen bízom bennük. És a színházban -mint korábban is említettem- a bizalom a legfontosabb.


Nagyon sok sikert kívánok az Agrippinához!


2020 márciust írunk, az interjú korábban készült. Reméljük, hamarosan túlleszünk a koronavíruson, és újra teljes erőbedobással készülhettek Szegedre.


Fotók: Hámori Zsófia



185 views

©2019 by Színházista by Zelei Ági