• zeleiagi

Galambos Zsófi: MAMIHLAPINATAPAI avagy GURUL-E A GÖNCÖLSZEKÉR - karanténdráma egy felvonásban

Updated: Jul 2

Új sorozat a Színházista.hu-n! Elhozzuk Nektek a színházat, mostantól kortárs írók drámáit is olvashatjátok az oldalon, elsőként Galambos Zsófitól.



Galambos Zsófi a Sprita társulat tagja, 2020-ban a Werk Akadémia Karantén pályázatának fődíját nyerte meg

" MAMIHLAPINATAPAI avagy GURUL-E A GÖNCÖLSZEKÉR - karanténdráma egy felvonásban" című művével.


Fotó: Csuka-Fügedy Márton


MAMIHLAPINATAPAI

avagy

GURUL-E A GÖNCÖLSZEKÉR

karanténdráma egy felvonásban

írta Galambos Zsófi



Szereplők

HELGA 30 éves

ÁRMIN 32 éves




Játszódik Budapesten – vagy bárhol - a koronavírus miatt elrendelt kijárási korlátozás idején.

A tér kettéosztva. Helga és Ármin két külön lakásban, előbbi az erkélyen üldögél, utóbbi az ágya szélén. Helga előtt pici hangfal, nagyon halkan szól belőle Martin Kohlstedt „LEH” című műve.

Ármin nyomkodja a telefonját, Helga elkezd kibontani egy üveg bort. Ármin tárcsáz, Helga telefonja megcsörren, a zene abbamarad.



HELGA

Igen, tessék, Fodor Helga!


ÁRMIN

Ő…. Szia. Azt hittem Nórának hívnak.


HELGA

Igen? Hát…Ki beszél?


ÁRMIN

Ú, bocsánat! Ármin.


HELGA

Ármin?


ÁRMIN

Tudod, tegnap a német utcai boltban megadtad a számodat. Leöntöttelek egy fél üveg zöldteával, úgyhogy kölcsön adtam egy pulóvert.


HELGA

Nem, nem tudom... én már vagy öt napja egy kifliért sem mentem el itthonról, senki nem öntött le…semmivel… és Helga vagyok, úgyhogy…bocsi.


ÁRMIN

Akkor lehet, hogy téves.


HELGA

Nos, ez egészen biztos. Akkor… sok sikert!


ÁRMIN

Mihez?


HELGA

Hát… Dórához!


ÁRMIN

Nóra.


HELGA

Nóra.


ÁRMIN

Köszi, de úgy tűnik, nem jó számot adott meg, szóval tulajdonképpen mindegy… Mindegy.


HELGA

Aha… akkor szia.


ÁRMIN

Szia.

(Lerakja a telefont.)

Szia.


Helgánál újraindul a zene. Ármin ellenőrzi egy összegyűrt bolti számláról a telefonszámot, konstatálja, hogy nem ütötte el. Helga nyújtózik egyet, elgondolkodik, lekapcsolja a zenét és a telefonjához nyúl. Megtorpan, de végül tárcsáz. Ármin telefonja csörög.


ÁRMIN

Hallo?


HELGA

Szia, én vagyok, Helga mármint, nem a leöntött csaj.


ÁRMIN

Szia!


HELGA

Szóval azt mondod, a német utcai boltban. Budapesten. Az a háztartási?


ÁRMIN

Őőő, igen, háztartási bolt végülis.


HELGA

És nyitva volt?


ÁRMIN

Hát igen, ott a kasszánál borítottam rá az üdítőmet. Miért?


HELGA

Basszus, hát ez szuper hír! Ez valami jel, hogy felhívtál!


ÁRMIN

Igen?


HELGA

Hát persze! Figyelj, éppen tegnap, amikor veled ez történt, nálam eldugult a konyhai csap, és hiába szereltem szét – megjegyzem teljesen egyedül- nem volt benne semmi, és mégis eldugult, szóval azt mondják, venni kell egy ilyen csőmenyétet, vagy micsodát, és azzal kell kipiszkálni a falból. És én éppen itt lakom a közelében annak a boltnak.


ÁRMIN

Csőgörény.


HELGA

Micsoda?


ÁRMIN

Csőgörényt kell venned, nem csőmenyétet, azzal tudod kipiszkálni a falból.


HELGA

Te vízvezetékszerelő vagy?


ÁRMIN

Nem, ekkora szerencséd azért nincsen, mezei grafikus vagyok, de nálam is dugult már el lefolyó ilyen pusztítóan.


HELGA

Na jólvan. Csőgörény akkor. Isteni!


ÁRMIN

Hát örülök, hogy segíthettem.


HELGA

Tényleg nagyon feldobtál most, baromi kényelmetlen a kádban mosogatni.


ÁRMIN

Igen, azt gondolom. Akkor... akkor sok szerencsét!


HELGA

A görényhez. Köszönöm.


Csend


HELGA

Akkor most gondolom lerakom. Csak közben meg tök jó, hogy hallottam egy hangot, igazából most jöttem rá, hogy ma legfeljebb a kádban énekeltem eddig, egyáltalán nem beszéltem senkivel.


ÁRMIN

Mosogatás közben?


HELGA

(Nevetve)

Igen, talán akkor is.


ÁRMIN

Tulajdonképpen… tulajdonképpen nem muszáj lerakni. Én se mondanám, hogy túltengtem ma a szociális életben, ha belegondolok.


HELGA

Akkor ne tegyük le! Hátha a félig leszakadt szekrényajtómra is van megoldásod.


ÁRMIN

Életveszélyesnek tűnik a lakásod.


HELGA

Dehogy az, a lekonyult radiátorcsavaró izét már megszereltem szigszalaggal.


ÁRMIN

Hollander. Biztos azt is kapsz a boltban, ha lemerészkedsz.


HELGA

Csoda vagy, az istenek küldtek.


ÁRMIN

Dehogy. Csak egy teával leöntött, ragacsos csaj.


HELGA

Nagy szerencse.


Csend


ÁRMIN

Helga, ugye?


HELGA

Ühüm. Te meg Ármin. Jó ez a név.


ÁRMIN

Köszönöm, a megboldogult, kissé kettyós nagy-nagybátyámról kaptam, a nagyapám testvéréről, nem tudom, azt hogy mondják.


HELGA

Mindent tudtál eddig pedig!


ÁRMIN

Mindent senki sem. Mit csinálsz?


HELGA

Hm... most éppen meglehetősen terebélyesen ücsörgök itt ettől a csipsztől, amit eszem. Kinyitni készültem egy üveg bort.


ÁRMIN

Egyedül fogsz ott ülni a poharaddal?


HELGA

Nem. A félig már kinyitott vörösborral, akit Karmának hívnak. Tényleg ez a neve, nem én találtam ki.


ÁRMIN

Jólvan, bontogasd csak ki azt a bort, csatlakozom én is valamivel. Csak nem látok semmit itt a hűtő hátuljában, annyi cuccot tettem bele.


Csend. Helga bort tölt, Ármin kutat.


HELGA

Én csillagokat látok. Olyan, mintha, elmozdult volna a Göncölszekér. Sőt, olyan, mintha eltűnt volna róla az egyik csillag, nézd!


ÁRMIN

(Tétován felnéz)

Hát… én csak egy pókhálót látok a szobám felső sarkában, szóval…


HELGA

Nem, nem! Menjél ki az udvarra!


ÁRMIN

De hát nekem nincs udvarom.


HELGA

Jaj, az nekem sincs, erkélyem van. Menj ki az erkélyre! Én itt ülök egy széken. Nem olyan, mintha meglógott volna a Göncölszekérről az egyik csillag?


ÁRMIN

Várj, felveszem a cipőmet és megnézem.


HELGA

Köszi! …. Felvetted már?


ÁRMIN

Egy pillanat, kicsit lerakom.


HELGA

De visszahívsz?


ÁRMIN

Nem teszem le, csak lerakom a telefont ide a polcra.


HELGA

Jó.


Csend. Helga megigazítja a haját a telefonja tükrében, Ármin cipőt köt.


ÁRMIN

Itt vagyok!


HELGA

Na! Közben befaltam még egy csokit. Roppant kövér vagyok!


ÁRMIN

Sajnálom.


HELGA

Ugyan, nem kell. Holnapra elmúlik.


ÁRMIN

Vagy úgy. Szóval itt állok kint a gangon, és nem látom a Göncölszekeret.


HELGA

Hogy nem látod? Hát ott van fent! Nézzél föl!


ÁRMIN

Nyilván fölfelé nézek. De merre föl?


HELGA

Teljesen föl. Mondjuk tizenegy óránál.


ÁRMIN

Helga… mihez képest tizenegy óránál?


HELGA

(Nevet)

Hát hozzám! Na jó, ott a Duna….Akkor dél, nyugat, nyugat… Olyan észak-kelet felé? De egészen a tetején.


ÁRMIN

Sajnálom, de nem találom.


HELGA

Akkor gondolom nem a csillagok ismertetésével szoktál csajozni, igaz?


ÁRMIN

Dehogynem, különben én eléggé tudom ezeket…. Látom például a Kassziopeiát, hogy csak egyet említsek.


HELGA

Ilyet bárki tud mondani.


ÁRMIN

Az Orion-övet is látom.


HELGA

Tudtad, hogy ők mind görög arcokról kapták a nevüket? Mármint Kassziopeia például Androméda anyukája.


ÁRMIN

Látod, ezt nem tudtam.


HELGA

Jó. Szívesen! De Ármin nézzél már föl, ott van a Göncölszekér, és hiányzik róla egy csillag. Éppen az, amelyik a legtetején van. Amelyiknek a legtetején kellene lenni, mármint.


ÁRMIN

Na várj, lehet, hogy megtaláltam. De én nem hiszem, hogy hiányzik róla egy is.


HELGA

Jó, ha nem is hiányzik róla valaki, azért az biztos, hogy arrébb ment. Arrébb gurult.


ÁRMIN

Az elmúlt hetek során, úgy érted?


HELGA

Jaj, úgy tudom, hogy arrébb ment, basszus! Nem úgy! Olyan, mintha mozogna!


ÁRMIN

Általában?


HELGA

Nem általában! Nem figyelsz rám. Olyan, mintha éppen ebben a pillanatban aprókat mozogna az egész cucc. Az egész szekér. Olyan, mintha valami intergalaktikus csirkefogók nekiláttak volna arrébb vontatni.


ÁRMIN

Lehet, hogy ők lopták le róla azt a csillagot, amelyik szerinted hiányzik.


HELGA

Elcsenték.


ÁRMIN

Igen. Egy percre megrémültem, hogy azt gondolod, hogy mindig ugyanazokat a csillagokat látjuk.


HELGA

De hiszen mindig ugyanazokat a csillagokat látjuk.


ÁRMIN

Hm.


HELGA

Különben a gimiben volt egy osztálytársam, aki földrajz órán kétségbeesetten feltette ezt a kérdést a Bókay tanár úrnak. Bókay tanár úr egy igencsak kifinomult humorral rendelkező pasas volt, szóval megnyugtatta az Ágit, hogy kereke van, hát elgurult.


Nevetnek.


ÁRMIN

Hány éves vagy?


HELGA

Öhm… huszonnyolc! Na és te?


ÁRMIN

Harminckettő.


HELGA

Az jó. Bár akkor valószínűleg már nem kisboltok félhomályában kellene lányok telefonszámát elkérned.


ÁRMIN

(Közben visszamegy a lakásba)

Haha! Ki mondja ezt?


HELGA

Nem tudom… A társadalom?


ÁRMIN

Ühüm. Szóval te azt csinálod, amit a társadalom mond?


HELGA

Ó. Hát nem. Nem… Nem azt csinálom. Valószínűleg persze azt kellene csinálnom, vagy nem is tudom. Éppen ezekkel küzdök. Hogy egyáltalán kiválogassam azokat a vágyaimat, amiket a társadalom miatt gondolok, meg azokat, amiket valóban... vágyok. Érted, hogy ne egy ilyen tinédzser lázadás legyen, hogy elhatározom, mostantól nem azt csinálom, amit a társadalom mond, hanem kiválasszam mindenhonnan azt, ami hasznos.


ÁRMIN

Hasznos. Hogyan kell érteni azt, hogy hasznos?


HELGA

A magam számára.


ÁRMIN

Ami előrevisz?


HELGA

Jó, ami előrevisz.


ÁRMIN

Mint az intergalaktikus rablók a Göncölszekeret.


HELGA

(Felkacag)

Igen…. Igen, úgy. Előre… vonszol.


Csend.


ÁRMIN

Igen.


Csend.


HELGA

Nagyon tetszik, ahogyan azt mondod, „igen”.


ÁRMIN

Akkor jó.


Csend.


HELGA

Hm…. Én most vigyorgok! Te bementél már?


ÁRMIN

(Kibont egy sört)

Persze, már régen.


HELGA

Azt jól tetted, mert kezd egy kicsit hideg lenni. Azt hiszem, én is bemegyek.


ÁRMIN

Oké.


Helga bemegy az erkélyről, a kanapéra ül, magára terít egy ott heverő sálat.


HELGA

És… egyedül laksz?


ÁRMIN

Igen.


HELGA

Az jó. Legalább ebben úgy teszel, ahogyan a társadalom kívánja. Mármint hogy nem anyáddal, vagy ilyesmi.


ÁRMIN

Azzal mi lenne a baj?


HELGA

Úgy még szánalmasabb lenne, hogy boltokban kéregeted el lányok telefonszámát péntek délutánonként. Egyébként is, milyen kőkorszaki módszer ez, hogy a számát kéred el? Miért nem jelölted be például azonnal Facebookon? Akkor elkerülhetted volna ezt a félreértést.


ÁRMIN

Miféle félreértést?


HELGA

Na jó, igazán ne vedd magadra, Ármin, de azt hiszem az a lány valószínűleg szándékosan nem a saját számát adta meg.


ÁRMIN

Talán. Ennyit a pulóveremről. De nem bánom.


HELGA

Haha! Miért nem?


ÁRMIN

Mert így veled beszélgethetek... Betakaróztál?


HELGA

Egy kicsit betakaróztam. Bebugyoláltam magam egy sálba a kanapén. Te hol vagy?


ÁRMIN

Én ülök. Ülök az asztalnál. A gép előtt.


HELGA

Hát persze.


ÁRMIN

Miért hát persze?


HELGA

Mi egyebet is tehetnél?


ÁRMIN

Hát… Edzhetnék is, például.


HELGA

(Gunyorosan mosolyog)

Edzhetnél is! Mit sportolsz?


ÁRMIN

Mostanában csak bénázom itthon a kettlebellel, de különben brazil ji-tsu-zom.


HELGA

Várj, az az, amiben ilyen botokkal harcolnak?


ÁRMIN

Nem, nem harcolnak botokkal. A testükkel harcolnak.


HELGA

Aham. Csak a testeddel harcolsz. De azért valami titkos fegyvered csak van!


ÁRMIN

(Eltúlzott férfiassággal)

Nincs szükségem fegyverre, én magam vagyok a fegyver!


HELGA

(Felkuncog)

Szép válasz! Szóval ji-tsu. Az menő. Én is kipróbálnám egyszer.


ÁRMIN

Hát miért nem próbálod?


HELGA

Mostanában gondolom elég nehezen.


ÁRMIN

Miért nem próbáltad eddig?


HELGA

Nem tudom. Egy csomó ötlettel így vagyok mostanában. Ki akarom próbálni de aztán mégsem csinálom.


ÁRMIN

Hát csináld!


HELGA

Igazad van.


ÁRMIN

Igen.


HELGA

Igen, igazad van! Egy barátnőm például rájött most ezalatt a pár hét alatt, hogy cukrász akar lenni. Hogy világ életében cukrász akart lenni tulajdonképpen, csak nem volt bátorsága belevágni. Keres egy rakás pénzt egy multinál, nem is értem egészen pontosan, hogy mit is csinál, meetingel, meg táblázatokat néz, délben ebédel, tudod.


ÁRMIN

Aha.


HELGA

És most így, hogy otthonról meetingel, egyfolytában sütni kezdett. Kicsi dolgokat először, például csokis kekszeket, meg rétest, aztán almáspitét, most pedig nekiállt mindenféle művészi dolgokat is alkotni… Szobrászkodik valójában, csak ehető változatban. Felfedezte, hogy tehetséges benne, és sokkal boldogabb süticirádázás közben, mint amikor a táblázatokat kell cirádázni, Szóval, ha ennek vége, elvégez valami sulit, és süteményművész lesz.


ÁRMIN

Az igen!


HELGA

Igen…

(Bort tölt. Ettől kezdve mindketten lassacskán, de folyamatosan kortyolgatnak a beszélgetés alatt.)

Akkor ha ennek vége van... Eljössz velem túrázni Izlandra?


ÁRMIN

Hogy én?


HELGA

Persze! Most éppen ez az ötletem, gondoltam megkérdezem csináljuk-e. Nem csinálod?


ÁRMIN

Minek mennénk Izlandra?


HELGA

Túráznánk. Megnéznénk a gejzíreket. Meg... az izlandi embereket.


ÁRMIN

Az izlandi emberek nagyon kevesen vannak.


HELGA

Igen! Olvastam, hogy olyannyira kevesen vannak ráadásul, hogy létezik egy internetes adatbázis, amin rákereshetnek arra, kivel párosodhatnak, nehogy véletlenül vérrokonnal tegyék.


ÁRMIN

(Kibontja a második egy sört.)

Párosodhatnak?


HELGA

Jó… Kivel… kivel hozhatnak létre utódot.


ÁRMIN

Csodálatos, amilyen szavakat használsz. Egészen üdítő!


HELGA

Ne froclizz!


ÁRMIN

Nem froclizlak, igazán üdítő! Felfrissít, amikor olyanokat mondasz, hogy a csillagok merre vonszolódnak, meg ilyesmi. Nem éppen hétköznapi szavak.


HELGA

Szerintem igenis hétköznapi szavak. Szerintem az nem hétköznapi szó például, hogy aesztrelopitekusz.


ÁRMIN

Mármint ausztralopitekusz, arra gondolsz.


HELGA

Látod, hogy nem hétköznapi? Ki sem tudtam mondani.


ÁRMIN

Vagy az, hogy rigor mortis.


HELGA

Az azt jelenti, hogy merev lesz a test, amikor meghalt az illető, igaz? Hullamerevség, ezt jelenti.


ÁRMIN

Nahát, igen! Orvos vagy?


HELGA

Fú, nagyon nem. Csak egyszer egy paraszt activity-ben ez volt az egyik szó a kalapban, így hát megtanulta mindenki, aki ott volt.


ÁRMIN

Mi az a paraszt activity? És mi vagy akkor?


HELGA

Nem szeretek erre válaszolni. Olyan bonyolult! … Üvegszobrász vagyok, csak tudod, ez nem olyan, amiből manapság kőgazdag lesz az ember.


ÁRMIN

Üvegből készítesz szobrokat? Ez nagyon izgalmasan hangzik! Miért nem szereted ezt elmondani?


HELGA

Mert a valóságban egy kávézóban vagyok pincérnő, hogy legyen miből csőgörényt vásárolni.


ÁRMIN

Semmi baj nincs ezzel. Majd egyszer világuralomra törsz!


HELGA

Ha megtörténik, mindenképpen értesítelek.


ÁRMIN

Elvárom.


Csend.


HELGA

Szóval a paraszt activity egy olyan játék, amihez csak cetlik kellenek, egy toll, jófej emberek, meg vicces szavak, amik eszedbe jutnak. Mondjuk például az, hogy lopótök.


ÁRMIN

Lopótököt, azt ne! Azt tényleg ne!


HELGA

Mi bajod van a lopótökökkel?


ÁRMIN

Gyerekkoromban rettegtem a lopótököktől. Érted, az a neve, hogy lopótök, azt gondoltam, hogy ellop. Egyszer képes voltam leküldeni a nagyanyámat a sarki közértbe egyetlen teniszlabdáért, csak mert az enyém begurult a kanapé alá, és nem lehetett kipiszkálni. Gondolt egyet a nagyanyám, leakasztotta a falról azt a kibaszott lopótököt, és azzal szedte ki. Na hát én ahhoz a labdához többet hozzá nem nyúltam.


HELGA

Elvetemült vagy.


ÁRMIN

A nagyanyám volt elvetemült.


HELGA

Igaz, teljesen felelőtlen dolog egy terrorista növényt dédelgetni ott, ahol gyerek is van.


ÁRMIN

Hát!


HELGA

Kiheverted már azóta? Vagy drogos lettél?


ÁRMIN

(Álkomolysággal)

Figyelj Helga, én életemben elvesztettem összesen kettő darab esernyőt, más hülyeséget nem csináltam.


HELGA

Hát te egészen biztosan nem vagy normális, szerencsére.


ÁRMIN

Nagy szerencse, bizony. Te is egyedül vagy?


HELGA

A nyulammal.


ÁRMIN

Hogy hívják?


HELGA

Hékás!


ÁRMIN

Most mi a baj? Az eddigieket lazán kidumáltad, a nyulad nevét meg már túl intim volna elárulni?


HELGA

Nem, te agyalágyult, Hékás, ez a neve neki. Hékás von Zsemlepite.


ÁRMIN

Milyen fajta?


HELGA

Vérnyúl. De különben kedves.


ÁRMIN

Mit csinál mostanában?


HELGA

Doktori disszertáci