• zeleiagi

Galambos Zsófi: MAMIHLAPINATAPAI avagy GURUL-E A GÖNCÖLSZEKÉR - karanténdráma egy felvonásban

Updated: Jul 2, 2021

Új sorozat a Színházista.hu-n! Elhozzuk Nektek a színházat, mostantól kortárs írók drámáit is olvashatjátok az oldalon, elsőként Galambos Zsófitól.



Galambos Zsófi a Sprita társulat tagja, 2020-ban a Werk Akadémia Karantén pályázatának fődíját nyerte meg

" MAMIHLAPINATAPAI avagy GURUL-E A GÖNCÖLSZEKÉR - karanténdráma egy felvonásban" című művével.


Fotó: Csuka-Fügedy Márton


MAMIHLAPINATAPAI

avagy

GURUL-E A GÖNCÖLSZEKÉR

karanténdráma egy felvonásban

írta Galambos Zsófi



Szereplők

HELGA 30 éves

ÁRMIN 32 éves




Játszódik Budapesten – vagy bárhol - a koronavírus miatt elrendelt kijárási korlátozás idején.

A tér kettéosztva. Helga és Ármin két külön lakásban, előbbi az erkélyen üldögél, utóbbi az ágya szélén. Helga előtt pici hangfal, nagyon halkan szól belőle Martin Kohlstedt „LEH” című műve.

Ármin nyomkodja a telefonját, Helga elkezd kibontani egy üveg bort. Ármin tárcsáz, Helga telefonja megcsörren, a zene abbamarad.



HELGA

Igen, tessék, Fodor Helga!


ÁRMIN

Ő…. Szia. Azt hittem Nórának hívnak.


HELGA

Igen? Hát…Ki beszél?


ÁRMIN

Ú, bocsánat! Ármin.


HELGA

Ármin?


ÁRMIN

Tudod, tegnap a német utcai boltban megadtad a számodat. Leöntöttelek egy fél üveg zöldteával, úgyhogy kölcsön adtam egy pulóvert.


HELGA

Nem, nem tudom... én már vagy öt napja egy kifliért sem mentem el itthonról, senki nem öntött le…semmivel… és Helga vagyok, úgyhogy…bocsi.


ÁRMIN

Akkor lehet, hogy téves.


HELGA

Nos, ez egészen biztos. Akkor… sok sikert!


ÁRMIN

Mihez?


HELGA

Hát… Dórához!


ÁRMIN

Nóra.


HELGA

Nóra.


ÁRMIN

Köszi, de úgy tűnik, nem jó számot adott meg, szóval tulajdonképpen mindegy… Mindegy.


HELGA

Aha… akkor szia.


ÁRMIN

Szia.

(Lerakja a telefont.)

Szia.


Helgánál újraindul a zene. Ármin ellenőrzi egy összegyűrt bolti számláról a telefonszámot, konstatálja, hogy nem ütötte el. Helga nyújtózik egyet, elgondolkodik, lekapcsolja a zenét és a telefonjához nyúl. Megtorpan, de végül tárcsáz. Ármin telefonja csörög.


ÁRMIN

Hallo?


HELGA

Szia, én vagyok, Helga mármint, nem a leöntött csaj.


ÁRMIN

Szia!


HELGA

Szóval azt mondod, a német utcai boltban. Budapesten. Az a háztartási?


ÁRMIN

Őőő, igen, háztartási bolt végülis.


HELGA

És nyitva volt?


ÁRMIN

Hát igen, ott a kasszánál borítottam rá az üdítőmet. Miért?


HELGA

Basszus, hát ez szuper hír! Ez valami jel, hogy felhívtál!


ÁRMIN

Igen?


HELGA

Hát persze! Figyelj, éppen tegnap, amikor veled ez történt, nálam eldugult a konyhai csap, és hiába szereltem szét – megjegyzem teljesen egyedül- nem volt benne semmi, és mégis eldugult, szóval azt mondják, venni kell egy ilyen csőmenyétet, vagy micsodát, és azzal kell kipiszkálni a falból. És én éppen itt lakom a közelében annak a boltnak.


ÁRMIN

Csőgörény.


HELGA

Micsoda?


ÁRMIN

Csőgörényt kell venned, nem csőmenyétet, azzal tudod kipiszkálni a falból.


HELGA

Te vízvezetékszerelő vagy?


ÁRMIN

Nem, ekkora szerencséd azért nincsen, mezei grafikus vagyok, de nálam is dugult már el lefolyó ilyen pusztítóan.


HELGA

Na jólvan. Csőgörény akkor. Isteni!


ÁRMIN

Hát örülök, hogy segíthettem.


HELGA

Tényleg nagyon feldobtál most, baromi kényelmetlen a kádban mosogatni.


ÁRMIN

Igen, azt gondolom. Akkor... akkor sok szerencsét!


HELGA

A görényhez. Köszönöm.


Csend


HELGA

Akkor most gondolom lerakom. Csak közben meg tök jó, hogy hallottam egy hangot, igazából most jöttem rá, hogy ma legfeljebb a kádban énekeltem eddig, egyáltalán nem beszéltem senkivel.


ÁRMIN

Mosogatás közben?


HELGA

(Nevetve)

Igen, talán akkor is.


ÁRMIN

Tulajdonképpen… tulajdonképpen nem muszáj lerakni. Én se mondanám, hogy túltengtem ma a szociális életben, ha belegondolok.


HELGA

Akkor ne tegyük le! Hátha a félig leszakadt szekrényajtómra is van megoldásod.


ÁRMIN

Életveszélyesnek tűnik a lakásod.


HELGA

Dehogy az, a lekonyult radiátorcsavaró izét már megszereltem szigszalaggal.


ÁRMIN

Hollander. Biztos azt is kapsz a boltban, ha lemerészkedsz.


HELGA

Csoda vagy, az istenek küldtek.


ÁRMIN

Dehogy. Csak egy teával leöntött, ragacsos csaj.


HELGA

Nagy szerencse.


Csend


ÁRMIN

Helga, ugye?


HELGA

Ühüm. Te meg Ármin. Jó ez a név.


ÁRMIN

Köszönöm, a megboldogult, kissé kettyós nagy-nagybátyámról kaptam, a nagyapám testvéréről, nem tudom, azt hogy mondják.


HELGA

Mindent tudtál eddig pedig!


ÁRMIN

Mindent senki sem. Mit csinálsz?


HELGA

Hm... most éppen meglehetősen terebélyesen ücsörgök itt ettől a csipsztől, amit eszem. Kinyitni készültem egy üveg bort.


ÁRMIN

Egyedül fogsz ott ülni a poharaddal?


HELGA

Nem. A félig már kinyitott vörösborral, akit Karmának hívnak. Tényleg ez a neve, nem én találtam ki.


ÁRMIN

Jólvan, bontogasd csak ki azt a bort, csatlakozom én is valamivel. Csak nem látok semmit itt a hűtő hátuljában, annyi cuccot tettem bele.


Csend. Helga bort tölt, Ármin kutat.


HELGA

Én csillagokat látok. Olyan, mintha, elmozdult volna a Göncölszekér. Sőt, olyan, mintha eltűnt volna róla az egyik csillag, nézd!


ÁRMIN

(Tétován felnéz)

Hát… én csak egy pókhálót látok a szobám felső sarkában, szóval…


HELGA

Nem, nem! Menjél ki az udvarra!


ÁRMIN

De hát nekem nincs udvarom.


HELGA

Jaj, az nekem sincs, erkélyem van. Menj ki az erkélyre! Én itt ülök egy széken. Nem olyan, mintha meglógott volna a Göncölszekérről az egyik csillag?


ÁRMIN

Várj, felveszem a cipőmet és megnézem.


HELGA

Köszi! …. Felvetted már?


ÁRMIN

Egy pillanat, kicsit lerakom.


HELGA

De visszahívsz?


ÁRMIN

Nem teszem le, csak lerakom a telefont ide a polcra.


HELGA

Jó.


Csend. Helga megigazítja a haját a telefonja tükrében, Ármin cipőt köt.


ÁRMIN

Itt vagyok!


HELGA

Na! Közben befaltam még egy csokit. Roppant kövér vagyok!


ÁRMIN

Sajnálom.


HELGA

Ugyan, nem kell. Holnapra elmúlik.


ÁRMIN

Vagy úgy. Szóval itt állok kint a gangon, és nem látom a Göncölszekeret.


HELGA

Hogy nem látod? Hát ott van fent! Nézzél föl!


ÁRMIN

Nyilván fölfelé nézek. De merre föl?


HELGA

Teljesen föl. Mondjuk tizenegy óránál.


ÁRMIN

Helga… mihez képest tizenegy óránál?


HELGA

(Nevet)

Hát hozzám! Na jó, ott a Duna….Akkor dél, nyugat, nyugat… Olyan észak-kelet felé? De egészen a tetején.


ÁRMIN

Sajnálom, de nem találom.


HELGA

Akkor gondolom nem a csillagok ismertetésével szoktál csajozni, igaz?


ÁRMIN

Dehogynem, különben én eléggé tudom ezeket…. Látom például a Kassziopeiát, hogy csak egyet említsek.


HELGA

Ilyet bárki tud mondani.


ÁRMIN

Az Orion-övet is látom.


HELGA

Tudtad, hogy ők mind görög arcokról kapták a nevüket? Mármint Kassziopeia például Androméda anyukája.


ÁRMIN

Látod, ezt nem tudtam.


HELGA

Jó. Szívesen! De Ármin nézzél már föl, ott van a Göncölszekér, és hiányzik róla egy csillag. Éppen az, amelyik a legtetején van. Amelyiknek a legtetején kellene lenni, mármint.


ÁRMIN

Na várj, lehet, hogy megtaláltam. De én nem hiszem, hogy hiányzik róla egy is.


HELGA

Jó, ha nem is hiányzik róla valaki, azért az biztos, hogy arrébb ment. Arrébb gurult.


ÁRMIN

Az elmúlt hetek során, úgy érted?


HELGA

Jaj, úgy tudom, hogy arrébb ment, basszus! Nem úgy! Olyan, mintha mozogna!


ÁRMIN

Általában?


HELGA

Nem általában! Nem figyelsz rám. Olyan, mintha éppen ebben a pillanatban aprókat mozogna az egész cucc. Az egész szekér. Olyan, mintha valami intergalaktikus csirkefogók nekiláttak volna arrébb vontatni.


ÁRMIN

Lehet, hogy ők lopták le róla azt a csillagot, amelyik szerinted hiányzik.


HELGA

Elcsenték.


ÁRMIN

Igen. Egy percre megrémültem, hogy azt gondolod, hogy mindig ugyanazokat a csillagokat látjuk.


HELGA

De hiszen mindig ugyanazokat a csillagokat látjuk.


ÁRMIN

Hm.


HELGA

Különben a gimiben volt egy osztálytársam, aki földrajz órán kétségbeesetten feltette ezt a kérdést a Bókay tanár úrnak. Bókay tanár úr egy igencsak kifinomult humorral rendelkező pasas volt, szóval megnyugtatta az Ágit, hogy kereke van, hát elgurult.


Nevetnek.


ÁRMIN

Hány éves vagy?


HELGA

Öhm… huszonnyolc! Na és te?


ÁRMIN

Harminckettő.


HELGA

Az jó. Bár akkor valószínűleg már nem kisboltok félhomályában kellene lányok telefonszámát elkérned.


ÁRMIN

(Közben visszamegy a lakásba)

Haha! Ki mondja ezt?


HELGA

Nem tudom… A társadalom?


ÁRMIN

Ühüm. Szóval te azt csinálod, amit a társadalom mond?


HELGA

Ó. Hát nem. Nem… Nem azt csinálom. Valószínűleg persze azt kellene csinálnom, vagy nem is tudom. Éppen ezekkel küzdök. Hogy egyáltalán kiválogassam azokat a vágyaimat, amiket a társadalom miatt gondolok, meg azokat, amiket valóban... vágyok. Érted, hogy ne egy ilyen tinédzser lázadás legyen, hogy elhatározom, mostantól nem azt csinálom, amit a társadalom mond, hanem kiválasszam mindenhonnan azt, ami hasznos.


ÁRMIN

Hasznos. Hogyan kell érteni azt, hogy hasznos?


HELGA

A magam számára.


ÁRMIN

Ami előrevisz?


HELGA

Jó, ami előrevisz.


ÁRMIN

Mint az intergalaktikus rablók a Göncölszekeret.


HELGA

(Felkacag)

Igen…. Igen, úgy. Előre… vonszol.


Csend.


ÁRMIN

Igen.


Csend.


HELGA

Nagyon tetszik, ahogyan azt mondod, „igen”.


ÁRMIN

Akkor jó.


Csend.


HELGA

Hm…. Én most vigyorgok! Te bementél már?


ÁRMIN

(Kibont egy sört)

Persze, már régen.


HELGA

Azt jól tetted, mert kezd egy kicsit hideg lenni. Azt hiszem, én is bemegyek.


ÁRMIN

Oké.


Helga bemegy az erkélyről, a kanapéra ül, magára terít egy ott heverő sálat.


HELGA

És… egyedül laksz?


ÁRMIN

Igen.


HELGA

Az jó. Legalább ebben úgy teszel, ahogyan a társadalom kívánja. Mármint hogy nem anyáddal, vagy ilyesmi.


ÁRMIN

Azzal mi lenne a baj?


HELGA

Úgy még szánalmasabb lenne, hogy boltokban kéregeted el lányok telefonszámát péntek délutánonként. Egyébként is, milyen kőkorszaki módszer ez, hogy a számát kéred el? Miért nem jelölted be például azonnal Facebookon? Akkor elkerülhetted volna ezt a félreértést.


ÁRMIN

Miféle félreértést?


HELGA

Na jó, igazán ne vedd magadra, Ármin, de azt hiszem az a lány valószínűleg szándékosan nem a saját számát adta meg.


ÁRMIN

Talán. Ennyit a pulóveremről. De nem bánom.


HELGA

Haha! Miért nem?


ÁRMIN

Mert így veled beszélgethetek... Betakaróztál?


HELGA

Egy kicsit betakaróztam. Bebugyoláltam magam egy sálba a kanapén. Te hol vagy?


ÁRMIN

Én ülök. Ülök az asztalnál. A gép előtt.


HELGA

Hát persze.


ÁRMIN

Miért hát persze?


HELGA

Mi egyebet is tehetnél?


ÁRMIN

Hát… Edzhetnék is, például.


HELGA

(Gunyorosan mosolyog)

Edzhetnél is! Mit sportolsz?


ÁRMIN

Mostanában csak bénázom itthon a kettlebellel, de különben brazil ji-tsu-zom.


HELGA

Várj, az az, amiben ilyen botokkal harcolnak?


ÁRMIN

Nem, nem harcolnak botokkal. A testükkel harcolnak.


HELGA

Aham. Csak a testeddel harcolsz. De azért valami titkos fegyvered csak van!


ÁRMIN

(Eltúlzott férfiassággal)

Nincs szükségem fegyverre, én magam vagyok a fegyver!


HELGA

(Felkuncog)

Szép válasz! Szóval ji-tsu. Az menő. Én is kipróbálnám egyszer.


ÁRMIN

Hát miért nem próbálod?


HELGA

Mostanában gondolom elég nehezen.


ÁRMIN

Miért nem próbáltad eddig?


HELGA

Nem tudom. Egy csomó ötlettel így vagyok mostanában. Ki akarom próbálni de aztán mégsem csinálom.


ÁRMIN

Hát csináld!


HELGA

Igazad van.


ÁRMIN

Igen.


HELGA

Igen, igazad van! Egy barátnőm például rájött most ezalatt a pár hét alatt, hogy cukrász akar lenni. Hogy világ életében cukrász akart lenni tulajdonképpen, csak nem volt bátorsága belevágni. Keres egy rakás pénzt egy multinál, nem is értem egészen pontosan, hogy mit is csinál, meetingel, meg táblázatokat néz, délben ebédel, tudod.


ÁRMIN

Aha.


HELGA

És most így, hogy otthonról meetingel, egyfolytában sütni kezdett. Kicsi dolgokat először, például csokis kekszeket, meg rétest, aztán almáspitét, most pedig nekiállt mindenféle művészi dolgokat is alkotni… Szobrászkodik valójában, csak ehető változatban. Felfedezte, hogy tehetséges benne, és sokkal boldogabb süticirádázás közben, mint amikor a táblázatokat kell cirádázni, Szóval, ha ennek vége, elvégez valami sulit, és süteményművész lesz.


ÁRMIN

Az igen!


HELGA

Igen…

(Bort tölt. Ettől kezdve mindketten lassacskán, de folyamatosan kortyolgatnak a beszélgetés alatt.)

Akkor ha ennek vége van... Eljössz velem túrázni Izlandra?


ÁRMIN

Hogy én?


HELGA

Persze! Most éppen ez az ötletem, gondoltam megkérdezem csináljuk-e. Nem csinálod?


ÁRMIN

Minek mennénk Izlandra?


HELGA

Túráznánk. Megnéznénk a gejzíreket. Meg... az izlandi embereket.


ÁRMIN

Az izlandi emberek nagyon kevesen vannak.


HELGA

Igen! Olvastam, hogy olyannyira kevesen vannak ráadásul, hogy létezik egy internetes adatbázis, amin rákereshetnek arra, kivel párosodhatnak, nehogy véletlenül vérrokonnal tegyék.


ÁRMIN

(Kibontja a második egy sört.)

Párosodhatnak?


HELGA

Jó… Kivel… kivel hozhatnak létre utódot.


ÁRMIN

Csodálatos, amilyen szavakat használsz. Egészen üdítő!


HELGA

Ne froclizz!


ÁRMIN

Nem froclizlak, igazán üdítő! Felfrissít, amikor olyanokat mondasz, hogy a csillagok merre vonszolódnak, meg ilyesmi. Nem éppen hétköznapi szavak.


HELGA

Szerintem igenis hétköznapi szavak. Szerintem az nem hétköznapi szó például, hogy aesztrelopitekusz.


ÁRMIN

Mármint ausztralopitekusz, arra gondolsz.


HELGA

Látod, hogy nem hétköznapi? Ki sem tudtam mondani.


ÁRMIN

Vagy az, hogy rigor mortis.


HELGA

Az azt jelenti, hogy merev lesz a test, amikor meghalt az illető, igaz? Hullamerevség, ezt jelenti.


ÁRMIN

Nahát, igen! Orvos vagy?


HELGA

Fú, nagyon nem. Csak egyszer egy paraszt activity-ben ez volt az egyik szó a kalapban, így hát megtanulta mindenki, aki ott volt.


ÁRMIN

Mi az a paraszt activity? És mi vagy akkor?


HELGA

Nem szeretek erre válaszolni. Olyan bonyolult! … Üvegszobrász vagyok, csak tudod, ez nem olyan, amiből manapság kőgazdag lesz az ember.


ÁRMIN

Üvegből készítesz szobrokat? Ez nagyon izgalmasan hangzik! Miért nem szereted ezt elmondani?


HELGA

Mert a valóságban egy kávézóban vagyok pincérnő, hogy legyen miből csőgörényt vásárolni.


ÁRMIN

Semmi baj nincs ezzel. Majd egyszer világuralomra törsz!


HELGA

Ha megtörténik, mindenképpen értesítelek.


ÁRMIN

Elvárom.


Csend.


HELGA

Szóval a paraszt activity egy olyan játék, amihez csak cetlik kellenek, egy toll, jófej emberek, meg vicces szavak, amik eszedbe jutnak. Mondjuk például az, hogy lopótök.


ÁRMIN

Lopótököt, azt ne! Azt tényleg ne!


HELGA

Mi bajod van a lopótökökkel?


ÁRMIN

Gyerekkoromban rettegtem a lopótököktől. Érted, az a neve, hogy lopótök, azt gondoltam, hogy ellop. Egyszer képes voltam leküldeni a nagyanyámat a sarki közértbe egyetlen teniszlabdáért, csak mert az enyém begurult a kanapé alá, és nem lehetett kipiszkálni. Gondolt egyet a nagyanyám, leakasztotta a falról azt a kibaszott lopótököt, és azzal szedte ki. Na hát én ahhoz a labdához többet hozzá nem nyúltam.


HELGA

Elvetemült vagy.


ÁRMIN

A nagyanyám volt elvetemült.


HELGA

Igaz, teljesen felelőtlen dolog egy terrorista növényt dédelgetni ott, ahol gyerek is van.


ÁRMIN

Hát!


HELGA

Kiheverted már azóta? Vagy drogos lettél?


ÁRMIN

(Álkomolysággal)

Figyelj Helga, én életemben elvesztettem összesen kettő darab esernyőt, más hülyeséget nem csináltam.


HELGA

Hát te egészen biztosan nem vagy normális, szerencsére.


ÁRMIN

Nagy szerencse, bizony. Te is egyedül vagy?


HELGA

A nyulammal.


ÁRMIN

Hogy hívják?


HELGA

Hékás!


ÁRMIN

Most mi a baj? Az eddigieket lazán kidumáltad, a nyulad nevét meg már túl intim volna elárulni?


HELGA

Nem, te agyalágyult, Hékás, ez a neve neki. Hékás von Zsemlepite.


ÁRMIN

Milyen fajta?


HELGA

Vérnyúl. De különben kedves.


ÁRMIN

Mit csinál mostanában?


HELGA

Doktori disszertációt ír Kirgegaardról hexameterben. Most egy kicsit abba kellett hagynia, mert bepárásodott a szemüvege.


ÁRMIN

Ú, azt átérzem, az enyém is állandóan bepárásodik. Én is mindig emiatt szoktam abbahagyni a hexametereket.


HELGA

Szemüveges vagy?


ÁRMIN

A nyulad szemüveges?


HELGA

(Álfelháborodással)

Jaj, ne, ne terelj! Ne tereljen uram! Biztosan most fog kiderülni, hogy valójában egy 150 kilós, és ugyanennyi centi magasságú, pattanásos informatikus vagy valami barlangból, nem is találkoztál soha semmiféle Nórával, vagy Dórával, mert egyáltalán nem mersz szóba állni a nőkkel, és amióta tart ez a förtelem, az otthonod dohos vermeiből tárcsázol mindenféle számokat, hátha valami jó nő veszi fel egyszer!


ÁRMIN

Nyugi, 152 centi vagyok. Magassarkúban 153.


HELGA

(Kuncogva)

Hülye.


Csend


ÁRMIN

Ne legyél már ennyire felszínes! Egy ennyire üdítően hibbant nőszemély ne legyen már ennyire felszínes! Magas vagyok, ha tudni akarod, és jóképű különben. Anyukám szerint. De szemüveges.


HELGA

Jó, a szemüveg jó.


ÁRMIN

Te tényleg hibbant vagy!


HELGA

Köszönöm.


Csend. Helga és Ármin mosolyog.


HELGA

Mondj egy titkot!


ÁRMIN

Hm… De hiszen már mondtam! Elmondtam a lopótököst, most már bármikor rendelkezhetsz az életemmel.


HELGA

Igaz is. Meggondolatlan voltál.


ÁRMIN

Nagyon is! Egy dologgal oldhatod fel.


HELGA

Ha én is elárulok valami szaftosat.


ÁRMIN

Bizony.


HELGA

Füllentettem.


ÁRMIN

Nekem?


HELGA

Ühüm.


ÁRMIN

Na szép…. nem is láttam még, de már füllent. Igazából te vagy a 152 centis barlangi troll szőrös lábakkal, és hatalmas pocakkal?


HELGA

Magassarkúban 153. A lábszőrömről pedig most inkább nem nyilatkoznék.


ÁRMIN

Ne csigázz! Na de miben lódítottál, te bolond lány?


HELGA

Két évet az életemből, lefelé méghozzá.


ÁRMIN

Azt sem tudom, mit mondtál. De nagykorú vagy azért ugye? Kiskorúnak biztosan nem engednének meg egy vérnyulat.


HELGA

Hát eléggé rebellis kiskorú voltam, szóval ez nem kifogás.


ÁRMIN

Mertem remélni. Hallatszik a hangodon. Szóval mennyi vagy? Negyvenöt?


HELGA

Ezt is a hangomból szűrted le?


ÁRMIN

Ó, és ha még tudnád mit!


HELGA

A szőrös lábamat.


ÁRMIN

Ne terelj.


HELGA

Jólvan na, harminc vagyok, ennyi volt a kamu, kettőt lecsippentettem belőle.


ÁRMIN

Felháborító!


HELGA

Skandallum!


ÁRMIN

Igen.


Csend. Mosolyognak.


HELGA

Igen. Megint azt mondtad, „igen”. Én nem tudom kibírni, ahogyan ezt szót mondod. Nagyon tetszik!


ÁRMIN

(Incselkedve)

Igen?


HELGA

Hagyjál!


Csend.


HELGA

Arra gondoltam, hogy felhívhatnál például Messengeren, ilyen videósan, és akkor megbizonyosodhatnál róla, hogy egészen tűrhető a fizimiskám, de végül azt hiszem, ez így a jó.


ÁRMIN

Én is erre gondoltam. De szerintem is így a jó.


Csend. Helga megszólalna, de végül nem teszi. Ármin elmosolyodik. Helga is elmosolyodik.

Csend.


HELGA

Tudok még egy olyan szót, amit meg te nem tudsz. És nem hétköznapi.


ÁRMIN

Halljuk!


HELGA

Mamihlapinatapai!


ÁRMIN

(Felnevet)

Mamin a pin… Micsoda?


HELGA

Mamihlapinatapai. Ez e legtömörebb szó a rekordok könyve szerint.


ÁRMIN

Hát az már biztos. És te kétszer is kimondtad. Mit jelent?


HELGA

Azt jelenti, amikor két ember abban a reményben néz egymás szemébe, hogy a másik megteszi azt, amire mindketten vágyakoznak, hogy megtörténjen, de egyik sem vállalja be, hogy ő tegye meg. Tűzföldi nyelven. Az egyiken.


ÁRMIN

És dacára annak, hogy ezek az emberek tűzföldön élnek, nem teszik meg, amire vágynak?


HELGA

A polipnak is három szíve van, mégsem tud jobban szeretni. Azt hiszem.


ÁRMIN

Fogalmad sem lehet a polipok szerelmi életéről!


HELGA

Neked sem a tűzföldiekéről! Lehet, hogy a sok tűztől például régen ki vannak égve.


ÁRMIN

Éles meglátás. Elfogadom.


HELGA

Szoktál szerelmes lenni?


ÁRMIN

Fú, őőő, voltam már.


HELGA

Régen?


ÁRMIN

Hozzávetőlegesen. Te olyannak hangzol, aki állandóan szerelmes!


HELGA

Olyan vagyok, aki állandóan szerelmes akar lenni.


ÁRMIN

Mibe szeretsz bele?


HELGA

Soroljam a széles vállakat, szőrös mellkasokat, igéző szemeket?


ÁRMIN

Azt sorold, amibe beleszeretsz!


HELGA

Lássuk! Hm… Egyszer úgy vettem észre, hogy odavagyok egy fiúért, hogy vége volt a kávézóban a műszaknak, kint gengeltünk a padokon, mert nagyon meleg este volt, és az egyik pasas egyszer csak felvetette, hogy van nála egy rántotthús.


ÁRMIN

Azért szerettél bele, mert volt nála egy rántotthús?


HELGA

Neeem, dehogy, ő nem AZ a pasas volt. Beleszóltál!


ÁRMIN

Bocsánat.


HELGA

Szóval mondta, hogy már nem bírja megenni, kidobni sincs szíve, de a felesége egészen biztosan felnégyeli, ha hazaviszi, mert ő sütötte neki, szóval hogy valaki kéri-e. És akkor az a srác, aki már hetek óta incselkedett velem, meg hazakísért, meg hajnalokig beszélgettünk a kapualjban, de én nem tudtam hová tenni, mert fiatalabb volt, na ő jelentkezett, hogy akkor ő kéri a husit, aztán zsebre vágta. Beletette a rántott húst a farzsebébe, mintha mi sem volna természetesebb. Akkor tudtam, hogy ideje adnom neki egy esélyt.


ÁRMIN

Jó, de ez még nem szerelem.


HELGA

Igazad van.

(Elgondolkodik.)

Ha jobban belegondolok, akkor jöttem rá, hogy szeretem, amikor hónapokkal később, mikor már együtt voltunk, egyik reggel baromira el voltunk késve. Egymást kerülgettük a fürdőszobában, szaladgáltam össze-vissza a kávéfőző, meg a ruhásszekrény között, ő meg mindenáron meg akart győzni, hogy majd inkább elvisz kocsival, neki csak később lesz dolga. Aztán elkezdett vérezni az orra, nem tudom miért. Vérzett az orra, ő meg nem akarta ezzel is húzni az időt, szóval kis vécépapír galacsinokat gyúrt az ujjával és azokat tömte bele az orrlukába hogy ne ömöljön a vér. Ott állt a fürdőszobám közepén alsónadrágban, kócos hajjal, galacsinokkal az orrában, és értetlenkedett, hogy miért akarok mégis metróval menni. Halálosam belezúgtam.


ÁRMIN

Érthető. Mi történt vele?


HELGA

Hát… már nem ácsorog a fürdőszobámban egy ideje.


ÁRMIN

Miért nem?


HELGA

Egy év után egyszer csak bezárta előttem a gondolatait, aztán néhány hónap múlva bejelentette, hogy neki ez így túl hamar jött, megfullad, és lelép inkább Brazíliába. Persze Brazíliáig nem jutott, de nyitott egy éttermet Portoban. Ott él azóta. Van valami modell barátnője is. Gondolom, boldog. (Csend) Örülök, hogy az, csak nem volt könnyű helyre raknom, hogy ezután is illene bíznom benne, hogy valaki másnak nem kell hozzá se Brazília, se Portugália, hogy ketten jó csapat legyünk. Vagy együtt kelljen… bármi.


ÁRMIN

Szereted még?


HELGA

(Elmosolyodik)

Nem. Csak nem volt egyszerű feldolgozni, hogy hirtelen eltűnt, hogy ketten a világ ellen… és most ő. A világgal.


ÁRMIN

Te nem akarsz a világgal lenni?


HELGA

De nagyon is! Azt hiszem, már én is a világgal vagyok. (Csend.) Szerintem most a legtöbben rájöttek, mennyire fontos a világgal lenni.


ÁRMIN

Azt hiszem, értem, mire gondolsz.


HELGA

Én is azt hiszem, hogy érted.


Csend.


ÁRMIN

Nekem egy éve volt egy lány. Sok évig. Megcsalt, szakítottunk, kibékültünk, megbántottam, megbántott. Igazából nem is tudom, melyikünk melyik húzása volt az utolsó. Azt hiszem, engem is az vágott földhöz, hogy azt éreztem, elárulta a kettőnk….


HELGA

Titkos szövetségét. Tudom.


ÁRMIN

Igen.


HELGA

Igen.


ÁRMIN

De most elindultam egy tök jó úton, koncentrálok a munkámra, az edzésre, olvasok egy csomó mindent. Talán kellett ez.


HELGA

Sokan mondják. Hogy tanulj meg önmagad teljes lenni, és akkor jöhet bármi. De azért jobb lett volna ezt a szívtörés nélkül, nem? Meg jobb lenne, ha a világgal levést is lehetne vészhelyzet nélkül csinálni, anélkül megvilágosodni.


ÁRMIN

Az lehet, hogy nem lenne teljesség.


HELGA

(Mosolyog)

Jaj, de bölcs lettél!


ÁRMIN

Dehogy, csak sok időm van gondolkodni.


HELGA

És akkor most azt is végig gondoltad, hogy miért kellett annyiszor megbántanotok egymást azzal a lánnyal?


ÁRMIN

Nem. Ahhoz nagyon sok kérdésre nem kaptam választ.


HELGA

És tudni akarod a válaszokat?


ÁRMIN

Őőő… Ezt még nem döntöttem el.


HELGA

Aha.

(Csend.)

Mesélj róla egy rántott húsost!


ÁRMIN

Hm... Egyszer lángosozni voltunk, még nagyon az elején, ilyen kis húszéves korunkban. Ő másfélét kért, valami nagyon lányosat, ki is röhögtem miatta, hogy az én tepertősöm mennyivel jobb lesz, de mégis marha jól nézett ki, amit kapott, szóval kértem belőle egy harapást. Azt hiszem az „egy hari” méretét a nők kicsit másképp értelmezik, mert amikor leharaptam a fél lángost, láttam az arcán, hogy összetört benne valami, de nem szólt semmit. Az, ahogyan néztem legörbülni a száját, meg a kétségbeesett szemeit, rendesen összeszorította a szívemet. Szerintem én akkor jöttem rá, hogy szeretem.


HELGA

Hogyan engesztelted ki?


ÁRMIN

Nekiadtam a kakaóscsigám közepét.


HELGA

Touché.

(Csend.)

Szereted még?


ÁRMIN

Nem. Nem tudom.


HELGA

Ó.


Helga elgondolkodik. Lehúzza a pohár tartalmát egy nagy kortyban.


ÁRMIN

Biztos voltam benne, hogy már nem, csak aztán összefutottunk néhány héttel ezelőtt és már nem haragudtam rá. Csak azt éreztem, mekkora részemet adja ki ő... Vagyis az együtt töltött idő, inkább úgy mondanám.


HELGA

Na és azóta?


ÁRMIN

Beszélgettünk sokat egy darabig. Aztán… aztán azóta karantén van.


HELGA

Nincsen karantén. Kijárási korlátozás van. Sétálhatsz tőle másfél méterre egy parkban, és megválaszolhatjátok a kérdéseiteket. Vagy fel is hívhato…


ÁRMIN

Hazaköltözött most a szüleihez, akik gyakran látogatják a nagyszülőket, bonyolult ez, bezárkózott.


HELGA

(Felhúzza a szemöldökét, de igyekszik, semleges hangon válaszolni.)

Aha. Értem, persze.

(Csend.)

Csak nem akarom, hogy bántsanak.


ÁRMIN

Miért nem?


HELGA

Nem tudom. Kedvellek. Azt akarom, hogy boldog legyél.


ÁRMIN

(Zavartan)

Ó, hát… Én is kedvellek. Szőröslábú.


HELGA

Pápaszemes!


ÁRMIN

Nem is hordom különben, csak akkor kell, ha vezetek, vagy ilyesmi.


HELGA

Azt hittem, a hexameterekhez.


ÁRMIN

A hexameterekhez csak én kellek.


HELGA

(Közben vizet tesz a vízforralóba, előkészít egy bögrét, teásfiltert rak bele)

Te magad vagy a fegyver!


ÁRMIN

Úgy bizony!


HELGA

Apu ökölbe markolt keze vagyok!


ÁRMIN

„Apu ökölbe szorult keze vagyok”


HELGA

Nem markolt?


ÁRMIN

Nem. Az ököl hogyan markol, ha már alapból ökölben van?


HELGA

Hát pont azért. Markol a kéz és, és attól lesz ökölben.


ÁRMIN

Az a szöveg, hogy ökölbe szorult, hidd el, ez a kedvenc filmem, vagy hússzor láttam szinkronnal is, meg eredetiben.


HELGA

Minek nézel bármit is szinkronnal?


ÁRMIN

Ugyan már, a Harcosok klubját teljesen mindegy, milyen nyelven nézed, zseniális.


HELGA

Hogy lenne már az, Jézusom!


ÁRMIN

Szerinted nem zseniális film a Harcosok klubja?


HELGA

Hát először is baromira túl van értékelve, de ettől még jó, persze, de most nem ezt mondom, hanem hogy a szinkron mennyire elveszi a színészi….


ÁRMIN

Túl van értékelve. Az egyik legismertebb kultfilmről beszélünk.


HELGA

Attól, hogy valami „kultfilm” a nagy átlag szerint, attól még azért ne higgyük már el, hogy nincsen milliónyi ezerszer értékesebb filmművészeti alkotás, basszus.


ÁRMIN

Ugye tudod, hogy mennyi elemzés, meg mennyi metaforákon filozofáló írás született erről a filmről olyan emberektől, akik konkrétan értenek a filmművészethez? Ha csak a pszichológiai vonulatot nézzük, órákig lehet…


HELGA

Mármint azt, hogy a főszereplő tudathasadásos? Váó, komolyan, minden második mozifilm erre ment ki a kilencvenes években.


ÁRMIN

Vágod ugye, hogy ez kábé a legkisebb szelete annak, amit elmondtam volna, ha nem vágsz bele a szavamba?


HELGA

Te is belevágtál az enyémbe, és jelenleg teljesen úgy érzem, mintha tök hülyének néznél.


ÁRMIN

Te szóltad le csípőből a kedvenc filmemet, anélkül, hogy megbeszéltük volna, mitől a legjobb film valaha!


HELGA

Nem is azt akartam leszólni, kiforgattad a szavaimat, és hülyének nézel.


ÁRMIN

Mégis mi alapján néznélek hülyének, amikor alig… amikor nem is ismerlek?


HELGA

Hát éppen ez az! Életünkben először beszélünk, és ítélkezel fölöttem. Azok után, hogy mennyi baromságot megosztottunk már egymással. Semmi értelme!


Helga közben elkezdi kiönteni a vizet a bögrébe, de a heves gesztikuláció miatt magára löttyint belőle.


ÁRMIN

Igazad van, egy csomó mindent elmondtál, amit köszönök, és nagyon szimpatikus is lettél tőle.


HELGA

Ezt nem hiszem el basszus! A picsába már…


ÁRMIN

Helga… most komolyan mi a fene ütött beléd?


HELGA

Kurva életbe komolyan.


ÁRMIN

Helga!


Helga nem válaszol. Ármin értetlenkedve elveszi a füléről a telefont, úgy hallja, hogy Helga ismét szentségelni kezd.


HELGA

Picsába, leöntöttem magam a kurva forró teával….Francba már. Minek kell kötekedned velem? Nem figyeltem és rám ömlött a…


ÁRMIN

Rám ne fogd már, hogy rád borult valami, telefonon beszélünk!


HELGA

Ah... francba. Jó tök mindegy. Már úgyis beszélünk vagy fél órája, semmi szükség a feszkóra. Rám ömlött ez a szar.


ÁRMIN

Jó, hát akkor leteszem. Tegyél rá valami hideget, ha megégetted magad!


HELGA

Most komolyan leteszed?


ÁRMIN

Nem muszáj letenni, csak te mondtad, hogy leborítottad magad a teával, és hogy nincs szükséged a feszkóra.


HELGA

Értem. Jó, akkor tök mindegy, szia.


ÁRMIN

Helga…


Helga leteszi a telefont. Ármin idegesen felnevet, félreteszi a telefonját, és a székén lógó bőrkabátja zsebéből cigarettapapírt és dohányt vesz elő. Elkezd megtekerni egy cigarettát. Ránéz a telefonjára, elgondolkozik, nyomkod valamit rajta. Folytatja a sodrást. Helga frusztráltan kifújja a levegőt, végignéz magán, letörölgeti a félre ömlött vizet, megkeveri a teát, majd lerakja, és végül a borospoharából kortyol egyet. Járkálni kezd a szobában, rágja a körmét, végül visszaül a kanapéra és tárcsáz a telefonnal. Mielőtt vonalat adna, leteszi. Hanyattfekszik, bámulja a plafont. Aztán mégis tárcsáz. Ármin telefonja megcsörren.

Felveszi. Helga egy nagyot sóhajt. Ármin elmosolyodik. Helga nyel egyet.


HELGA

Hm…


ÁRMIN

Igen?


HELGA

Szia. Helga vagyok, nem a boltban leöntö…


ÁRMIN

Tudom.


HELGA

Nem a boltban leöntött csaj, hanem a teával leöntött.


ÁRMIN

Hm. Tudom.


HELGA

Ne haragudj, hogy egy hülye picsa voltam, üvöltöztem veled, és rád csaptam a telefont!


ÁRMIN

Nem haragszom, hogy egy hülye picsa vagy, üvöltöztél, és rám csaptad a telefont. De az vagy.


HELGA

Tudom.


Csend.

Ármin nevetni kezd, mindketten kacagásban törnek ki.

Csend.


HELGA

Becsíptem különben.


ÁRMIN

Igen, kicsit én is érzem már a sört.


HELGA

Akkor béke van? Jó azért, hogy felvetted ezután.


ÁRMIN

Tudod, hogy nincs jobb dolgom.


HELGA

Na, szép.


ÁRMIN

Felhúztam magam. De lenyugodtam. És ahogyan hallom, te is lenyugodtál. Meg különben azért eléggé vicces, hogy ennyire felkaptuk a vizet.


HELGA

Tényleg bocsi, csak valamiért nagyon felfokozódtak az érzelmeim, mindenre robbanok, meg mindenen bőgök.


ÁRMIN

Persze. Gondolom, a bezártságtól van, meg attól, hogy kevesebb inger ér. Legalábbis kevesebb olyan, amilyen szokott.


HELGA

Igen… De jó értelemben is. Mármint tegnap fél órát zokogtam felszabadultan, mert megfésültem a Hékást, és kitettem a kis szőrkupacot az erkélyre, hogy elvigyék a madarak. Gondoltam, biztos úgyis belekap majd a szél, aztán kiköt valahol messze, de basszus nem, pár perc múlva kinéztem, és láttam, hogy ott ugrál egy kicsi veréb, vagy nem is tudom, ilyen kicsi madár. Nézegette egy darabig, megfogott a csőrébe valamennyit és elröppent. Közben pont ilyen nagyon szép zene szólt, meg is kéne hallgatnom újra. És akkor ettől így együtt, meg attól, hogy előtte délelőtt az univerzumról, meg a keletkezéséről olvastam, hirtelen minden összeállt egy képbe, és iszonyatosan bőgni kezdtem.


ÁRMIN

Hm. Látod, hogy kell valamiféle törés, hogy kapizsgáld a teljességet?


HELGA

Tényleg bölcs vagy.


ÁRMIN

Te is az vagy, szerintem.


HELGA

(Elmosolyodik)

Na, jól van ám…Hm. Örülök, hogy rossz számot kaptál a boltban. És hogy nem zavartál el, amiért egy sárkány vagyok.


ÁRMIN

Én is nagyon örülök. Ettől a beszélgetéstől egészen embernek érzem magam.


HELGA

Igen.


ÁRMIN