Search
  • zeleiagi

Marat/Sade- premier az Ódry Színpadon: beszámoló és beszélgetés Ábel Stellával

Updated: Sep 25, 2019

A Színházak éjszakáján mutatta be a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzős Színművész osztály (2015-2020) a Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, a charentoni elmegyógyintézet színjátszó csoportjának előadásában, De Sade úr irányítása alatt című darabot, vagyis a Marat/Sade-t.


Péter Weiss 1964-ben írt drámáját Kovács D. Dániel rendezésében láthatjuk, dramaturg Dohy Balázs, a szövegkönyv Térey János, Eörsi István és Görgey Gábor fordításának felhasználásával készült.


Nem fogok állításokat megfogalmazni. Kérdéseket adok nektek, amivel szeretném, ha bemennétek, figyelnétek, és gondolkodnátok a darabról.


Fotó: Gálos Mihály Samu , A képen balról jobbra: Antóci Dorottya, Horváth Csenge, Ertl Zsombor, Ábel Stella, Reider Péter, Dino Benjamon, Kovács Máté, Márfi Márk, Darvasi Áron, Rudolf Szonja, Márkus Luca

1808. Egy elmegyógyintézet lakóinak előadását nézzük. Színház a színházban. Bevallom, ez a műfaj az, amitől rettegni szoktam.


Színészként direkt rosszul játszani, hamisan énekelni szerintem elég nagy feladat és kihívás. A nézőnek el kell hinnie, hogy amatőr bolondok próbálnak egy előadást összehozni. Nagyon sok lehetőség van ebben, ki ne nevetne a szándékos hadarásokon, bénázásokon? Szimpatikus a direkt ügyetlenkedés, látszik az igyekezet a kezelt betegeken. A darab gondolkodtat. Nevettet. Fáj. Tényleg emelem kalapom a rendező és az osztály előtt, engem teljesen megvett.


Apropó osztály: a premier 22.30-kor kezdődött, sokan épp egy másik előadásról futottak át, többen második gyakorlati évüket töltik egy-egy színházban, mindenhol megvoltak az évad első premierjei. Kovács Máténak aznapra pedig ez volt a második premierje, hiszen előtte a Hatszínteátrumban szerepelt a „Mi történt Baby Jane-el?” című darabban, ami Alföldi Róbert legújabb rendezése.


Vissza az Ódry-ra.


Az intézet lakói Marat 15 évvel korábbi gyilkosságának történetét állítják színpadra.


Az előadást egy hatalmas rácson keresztül látjuk, aminek evidens célja bent tartani a betegeket, érezzük, hogy egy elszigetelt világot látunk. Egészen behúzódik a színpad a nézőtér első soraira, közelebb vannak hozzánk a szereplők, mégis elzárva.


Nagyon sok gondolatot megmozgatott bennem a látvány. A rácson kívül a díszlet eleme még pár zongora (amik fontos zenei eszközei a darabnak), egy ötrészes tornaszekrény (testnevelés órák rémálma), a háttérben egy nagy festmény.


Nem tudtam szabadulni a színpadképtől hazafele a villamoson.


Akarva akaratlanul is egy börtön képe ugrik be, ezek az emberek nem csak az intézet fogjai, hanem ki-ki a saját testének/démonjainak rabja. Sade a forradalom rabja. Hogyan lehet forradalmat csinálni a rácsokon belül, hogyan lehet kitörni a fém mögül, az elme rabságából. Ki csinálja a forradalmakat, mitől sikeres egy forradalom?


A forradalom, mint metafora hogyan adaptálható erre a zárt világra? De Sade márki valóban a charentoni elmegyógyintézetbe volt bezárva, és terápiás eszközként használta a színházat, darabokat rendezett ott.

Nem véletlen, hogy Peter Weiss ezt, ilyen formában tudta megírni, és milyen jó hogy megtette, pláne az milyen jó, hogy a végzős osztály ezt állította színpadra.



Fotó: Gálos Mihály Samu, a képeken sorban: (1) Darvasi Áron, Reider Péter, (2) Hegedűs D. Géza, Dino Benjamin, (3) Antóci Dorottya, Dino Benjamin, (4) Márkus Luca, Márfi Márk, Dino Benjamin, Hegedűs D. Géza, Horváth Csenge, (5) Márfi Márk, (6) Márkus Luca, Antóci Dorottya


Szerintem egy darab sikerét abban lehet mérni, miket mozgat meg a nézőben. Van-e olyan mondat, kép, karakter, amiről másnap reggel munkába menet is tud elmélkedni. Amit meg akar valakivel beszélni, amiről valakinek akar mesélni.


Amit észrevettem magamon, hogy ennyi színházba járás nyitottabbá, sokkal gondolkodóbbá és érzékenyebbé tett. Nem tudok megelégedni azokkal a beszámolókkal, hogy tetszett/nem tetszett a darab, pont. Az érdekel, mit hozott haza onnan valaki, mit mozgatott meg benne.


Azt tudjuk, hogy mindig is voltak olyanok, akiket nem azért zártak be ilyen helyekre, mert valóban szükségük volt rá, hanem mert útban voltak valakinek, jobb volt őket egy olyan helyre berakni, ahol senkinek sem ártanak, de szemmel lehet őket tartani, a nagyközönség így nem vette őket komolyan.

Egészen csodálatos azt megfigyelni, melyik karakter az, aki igazságokat tud megfogalmazni, vagy egyáltalán valamennyire reális beszédet mond és nem engedi, hogy a bezárt bolondot lássuk. Ilyen szereplő Marat (Dino Benjamin), Charlotte Corday (Ábel Stella), persze Sade (Hegedűs D. Géza). A Kikiáltó (Ertl Zsombor) egészen helyén tartja az eseményeket, facilitálja a többi lakót. Az intézet igazgatója (Reider Péter), aki elvileg a legépelméjűbb, szerepét tekintve nem egy erős alak. Mentegetőzik, hogy hát beteg embereket látunk, fél, hogy túl erős üzeneteket akar közvetíteni a darabban Sade. Egy ponton ki is nyílik a rács, de mindenkit visszaterelnek.


Kinél van az igazság?

Ki az, akit csak félre akartak tenni?

Amit már kérdeztem, de megismétlem: mitől sikeres egy forradalom?

Miért éri meg forradalmat csinálni?

Mennyire számít az egyének fejlődése, és az egyének gondolata?


Corday azt hitte, ő egymagában fogja megoldani a francia forradalmat. Te mit fogsz megoldani?




Történelem 2 perc azoknak, akik nem olvasták a művet, nem látták a filmet, és meg akarnak spórolni egy-két oldalnyi Wikipedia látogatást (megtettem helyettetek):





Sade (Hegedűs D. Géza), mielőtt belekezd az egyik monológjába, arra kéri a Charlotte Cordayt alakító beteget (Ábel Stella), hogy miközben beszél, kínozza egy késsel.


Fotó: Gálos Mihály Samu, A képen: Ábel Stella, Hegedűs D. Géza, háttérben Rudolf Szonja

Nagyon megrázó jelenet, a két karakter elég közel is kerül egymáshoz, onnantól kezdve mindegy volt milyen komikus dolog történt a színpadon, nem tudtam elhessegetni Corday arcán látható fájdalmat.

Nem is csak az arcán, hanem egész lényéből áradó összetörtséget. Ezért is döntöttem úgy, hogy a karaktert alakító Ábel Stellát kérdezem a darabról.



Charlotte Corday szerepét alakítod (vagyis a kezelt beteget, aki Charlotte szerepét kapja)


A történelemből tudjuk, hogy ő Marat gyilkosa. Corday Marat-t tartotta a Szeptemberi Mészárlás felelősének, félt a polgárháborútól, úgy vélte Marat fenyegeti a Köztársaságot. Corday egy olyan társadalmi formában hitt, ami hasonlított az ókori görög/római

birodalomhoz. Ez egy elég erős női karakter az 1790es években.


Hogyan készültél, mennyire ismerted meg ki volt az a Charlotte Corday?


Á.S. : Ez egy álomszerep. Első látásra szerelem. Amikor először elolvastam semmi más nem érdekelt csak hogy ezt méltó módon felépítsem. Viszont fájt az agyam a sok töritől. Több volt az évszám meg a girondista a szövegkönyvemben, mint a Peter Weiss.

Utána rájöttem, hogy ez tulajdonképpen Kill Bill vagy V mint vérbosszú. Utána tök véletlenül Szász János segített nekem, hogy szerinte ehhez a szerephez a Magány a kulcsszó. Abból következik a depresszió, a narkolepszia, a szeretethiány. És akkor jött a főpróbahét, az elvonulás. Jó mélyre le kellett túrni magamban.

Nem esett jól a kommunikáció, hosszú séták, folyamatos szövegeken kattogás. Egyedül a saját fejemben.

És legeslegelsősorban hadd szóljon az egész Marton Tanár Úrért. Hadd mondjuk ki a mondatokat az igazságtalanságról! Hadd lássa fentről milyen osztálya van!



Láttad az 1966-ban készült filmet? Mennyire szerencsés megnézni a film adaptációt ha egy szerepre készülsz?


Á.S. : Képzeld ezt most direkt nem néztem meg! A Psyché más volt, mert ott az egész koncepciót meg a dramaturgiát is ki kellett sajtolni valahogy és a Bódy Gábor film sokat segített. Vagy most például a Katonában Ascher Tamás kérte, hogy nézzük meg A fehér szalagot, de ha egy konkrét szerepről van szó nem szeretem látni ahogy más csinálja. A szövegből szeretek kiindulni meg a rendezőből. Csak nem haragszik meg Peter Brook, ha szeptember 21. után nézem meg a rendezését.


A karaktered számomra egy mély fájdalmat sugall. Corday azok egyike, aki Marat mellett igazságot, értéket ad a nézőknek. Instruálják, csak a harmadik próbálkozásra szúrhatja le Marat-ot, kicsit mintha nem érdekelné az élet, nem látni a szemében, hogy teljesen tudatában van a körülötte folyó eseményeknek.. De. Egyszerűen nem tudok szabadulni a képtől, amikor Sade-t kínozza a késsel, amit számára ez a jelent jelent, belefacsar a lelkembe.


Miért került be az intézetbe a karaktered? Hogy éli meg a színdarabot? Egy ponton annyira összeroppan, hogy egy másik beteg veszi fel a jelmezét.


Á.S. : Weiss írja róla a Kikiáltó szövegében;De mivel színésznőnk sajnos nyilvánvalóan Álomkórban szenved és depresszióban”. Ezért kerül be az intézetbe.


Tavaly szeptemberben volt egy mélypontom. Egy traumára rájött az, hogy nem volt munkám és megtörtént, hogy nem bírtam felkelni, kimozdulni a lakásból. Órákig tartott felöltözni, mert ha nem találtam fekete bugyihoz passzoló fekete melltartót a fekete ruhám alá, fekete pár zoknival, sírógörcsöt kaptam és feküdtem a padlón. A következő pillanatban meg az utcán találtam magam; hajnali hatig sétáltam, táncoltam, ugráltam, ordibáltam. Ilyesmit érezhet a Corday-t játszó beteg. De Sade kést ad a kezébe, onnantól kezdve a legizgalmasabb kérdés az, hogy a darab végén valóban gyilkolna-e, ha az utolsó pillanatban Coulmier, az igazgató nem venné ki a kezéből. Szerintem igen.



Mennyire tudtad megszokni azt, hogy Hegedűs D Géza nem az osztályfőnököd ebben a másfél órában, hanem a kollégád, színésztársad, akivel van egy nagyon közeli jeleneted..?


Á.S. : Szerencsére nem volt nehéz. Egyrészt, mert Danival csontra elemeztük ketten a jelenetet és a próbára Géza hozott egy tökéletesen működő ajánlatot ehhez az elemzéshez. Másrészt pedig egy zseniális színészről, illetve ebben az esetben színészpartnerről van szó, aki nagyon jól tudja mit mikor és miért csinál a színpadon.


Mi a legfontosabb mondat, amit a karakteredtől idéznél?


Á.S. : “Megöltem egy embert, hogy százezreket mentsek meg. “

Ez a mondat nincs benne a darabban. Ezt az igazi Charlotte Corday mondta ki saját tárgyalásán a gyilkosság után. A dolog szépsége, hogy Robespierre-től idéz, akinek a szájából ugyanez hangzott el amikor XVI. Lajost kivégezték. Nem egy utolsó fricska!



Fotó: Gálos Mihály Samu, A képen: Ábel Stella, Dino Benjamin


Menjetek el megnézni, mozgasson meg bennetek kérdéseket, kapaszkodjatok bele egy karakterbe. Írjátok meg, nektek mit adott a darab!


Valamint nézzétek meg a Ábel Stella Psyché című előadását is!




Marat/Sade

Peter Weiss: Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják De Sade úr betanításában 


Rendező: Kovács D. Dániel

Díszlettervező: Horváth Jenny

Jelmeztervező: Horváth Jenny

Zeneszerző: Komjáti Áron

Dramaturg: Dohy Balázs


Szereplők: Antóci Dorottya, Ábel Stella, Darvasi Áron, Dino Benjamin, Ertl Zsombor, Horváth Csenge, Kovács Máté, Márfi Márk, Márkus Luca, Reider Péter, Rudolf Szonja, Hegedűs D. Géza


Következő időpontok:


Október 5, szombat 22.30

https://www.jegy.hu/program/maratsade-109054


WEÖRES SÁNDOR – PSYCHÉ


Előadja:

Ábel Stella

Dramaturg: Dohy Balázs

Látvány: Mucsi Balázs

Rendező: Tárnoki Márk


Következő időpontok:

https://www.jegy.hu/program/psyche-102324


Szeptember 27, péntek 19.00

Október 18, péntek, 18.00

Október 30 szerda, 19.30

©2019 by Színházista by Zelei Ági