• zeleiagi

„Mi adjuk a produkció szívét, de a tüdeje mégiscsak a néző” –

Updated: Mar 5

interjú Bach Katával és Wunderlich Józseffel


Közel egy év telt el azóta, hogy kitört a koronavírus-járvány, aminek következtében az életünk számos területén folyamatosan alkalmazkodnunk kell. Míg 2020-ban még gyerekcipőben járt itthon a színházi streamelés fogalma, addig mára túl vagyunk több online bemutatón is. A Vígszínház színművész házaspárjával, Bach Katával és Wunderlich Józseffel arról beszélgettem, mi történt velük tavaly és hogyan készülnek a Bella Figura, valamint a Kabaré premierjére. Kata és József 2015-ben csatlakozott a Vígszínház társulatához: játszottak már közösen a Bűn és bűnhődés, a Háború és béke, a Lóvátett Lovagok, továbbá a Baal című előadásokban. Most külön próbálnak, mégis folyamatosan segítik egymást szakmailag és ugyanannyira érzik a közönség hiányát.



Hogy érzitek magatokat ebben a helyzetben?


WJ: Mind a ketten egy-egy új darabot próbálunk: én a Bella Figurában játszom Eric szerepét, ennek szombaton lesz a premierje. Kata a Kabaréra készül. Ebben az évben volt már egy online premierem is az Operában (Wolfgang Amadeus Mozart: Szöktetés a szerájból, rendező: Vecsei H. Miklós – a szerk.) a Vígszínházban számomra az első élő közvetítés A padlás volt. Ezt egy kísérletnek fogtuk fel, de természetesen nagyon izgultunk.


BK: Az én első online premierem a Csáth és démonai előadás volt.


WJ: A padlás stream előadásánál egyébként el tudtuk képzelni a közönség reakcióit, mert tisztában vagyunk vele, melyik a komikus elem a darabban, és azzal is, hogy hol fagyhat meg a levegő. Ennek már kialakult a tempója a korábbi alkalmak alatt.


BK: Az új előadásoknál pedig nincs még ilyen tapasztalatunk, ez a hatalmas kihívás benne.


WJ: Egy előadás valódi formája, tempója, a lüktetése a közönség reakcióival együtt épül, fejlődik. Mi adjuk a produkció szívét, de a tüdeje mégiscsak a néző. Mindig izgatottan várjuk, tudnak-e majd együtt lélegezni a darabbal. A Bella Figuránál többször is felmerült bennünk, vajon egy-egy elem, poén mennyire meredek. A történet egy kegyetlen komédia, súlyos témákat feszeget, ugyanakkor rengeteg humor van benne. Néhol pengeélen táncoltunk azzal kapcsolatban, hogy valamin lehet-e még egyáltalán nevetni, fog-e rajta szórakozni a közönség. Vannak benne a mai világ bizonyos tragédiáihoz, (például a Covid-helyzet) köthető szituációk is, bemutatja, ahogyan sorra mennek tönkre emberek, vállalkozások. Amikor ez ennyire húsba vág, akkor fel kell tennünk magunknak a kérdést: jól működhet ez a színpadon?




Yasmina Reza - Bella Figura (rendező: Török Ferenc) - online premier február 27-én, Pesti Színház. Jegyvásárlás ITT.

A képen balról jobbra, első sor: Kovács Patrícia, Halász Judit, Stohl András. Második sor: Wunderlich József, Petrik Andrea.

Forrás: eszinhaz.hu/vigszinhaz.hu


A próbák dinamikája hogy változott meg a pandémia alatt?


WJ: A Bella Figura egy ötszereplős darab, így kevesen próbáltunk. Végig jelen voltunk mindannyian: természetesen maszkban, távolságot tartva és teszteket is kellett csinálni. A dinamika annyiban változott meg, hogy borzasztóan érezzük a közönség hiányát, mert (ahogyan már említettem is) ők alakítják az előadást.


BK: A hivatalos premier előadás előtt szokott lenni négy-öt olyan alkalom is, ahol már nézők előtt játszunk. Hihetetlenül fontosak ezek a visszajelzések, hiszen itt derül ki, mi az ami működik és mi az, ami nem.



Fotó: Mráz Diana Leila, @dianaleila_artworks



Kata, ahogy említetted, neked már volt egy online premiered, a Csáth és démonai Vörös Róbert rendezésében. Ebben Kohn Gizellát, Csáth kezeltjét (az elmebeteg nőt) alakítottad. Hogyan éltétek meg, hogy nem kaptatok visszacsatolást a nézőktől?


BK: Nehéz kérdés, szinte sehogy. Hosszú időn keresztül készültünk rá, néha azt éreztük, el van átkozva ez az előadás. Körülbelül egy éve hagytuk abba a próbát, azóta háromszor-négyszer kezdtünk bele, mert mindig megszakította valami - ilyen soha nem volt még. Összeségében azt mondhatom, örültünk, hogy befejeztük és sikeresen be tudtuk mutatni.



Csáth és démonai (Szerkesztő - rendező: Vörös Róbert), Házi Színpad, Vígszínház. A képen balról jobbra: Bach Kata, Gilicze Márta, Horváth Szabolcs

Fotó: Gordon Eszter, vigszinhaz.hu


Közben elkezdődtek a Kabaré próbái is Béres Attila rendezővel és Vörös Róbert dramaturggal. Online premierre készültök?


BK: Április közepére tervezzük a bemutatót, nagyon szeretnénk már nézők előtt játszani. A Csáth és démonai kevés szereplős darab és a Házi színpadra készült, ami egy intimebb, zártabb tér. A Kabaré egy nagyszínpadi, zenés produkció tánckarral, így még inkább hiányoznának majd a reakciók a közönségtől.

Az akusztika is teljesen más üres nézőtérrel. Ha ott ül 1000 ember, akkor rezonálnak egymással és a színdarabbal is.

WJ : A nagyszínpad szinte kong nézők nélkül.



Fotó: Mráz Diana Leila, @dianaleila_artworks



Kata, mesélsz egy kicsit a szerepedről?


BK: Kost kisasszonyt alakítom, ő egy hivatásos konzumnő. A katonafiúktól begyűjtött jövedelméből fizeti a lakbért, közben lépked felfele a ranglétrán, politikusfeleség lesz és a végére eléri, hogy nem is kell többé űznie ezt a szakmát. Humoros, hálás karakter, jó ilyet is játszani.


Ez egy elég nagy váltásnak számít például Anna szerepéhez képest, az Anna Karenina című előadásban, ha jól sejtem, teljesen más felkészülést igényel tőled…


BK: Anna valóban más volt, arra mélyebben készültem, például elolvastam a regényt is. A Kabaré története a második világháború előtt játszódik, a történelemnek ezen részéről sokkal több előzetes tudással rendelkeztem.



Lev Tolsztoj-Anna Karenina (rendező: Roman Polák), Pesti Színház. A képen középen Bach Kata , Anna Karenina szerepében, balra Szabó Igor Ervin (Szerjozsa), jobbra Majsai-Nyilas Tünde (Betsy Tverszkaja)

Fotó: Dömölky Dániel, vigszinhaz.hu


A Kabaré egyébként világszerte egy elég sokat játszott darab: Miben lesz más ez a feldolgozás? Mennyire reflektál a mai világra?


BK: A történet, ha akar, bármivel tud rezonálni önmagában is. Nem lesznek kiszólások, a látványvilágában is korabeli előadással készülünk. De teljesen új a szövegkönyv, sok humor van benne, kifejezetten ránk írták. Béres Attila rendező és Vörös Róbert dramaturg, kiváló színházi szakemberek: kettejük tapasztalata és humora lett belegyúrva a könyvbe.


Ha a pandémia lecsengett volna már, akkor a Bella figura és a Kabaré valószínűleg egyszerre futna a Pesti Színházban és a Vígszínházba. Így nehezebb lenne egyeztetni, hogy meg tudjátok nézni a másikat ezekben az előadásokban. Mennyire vagytok egymás kritikusai?


BK: Nem kritikusai, inkább segítői vagyunk egymásnak.


WJ: Őszinték vagyunk.


BK: Elmegyünk, jegyzetelünk, otthon pedig megbeszéljük a tapasztalatainkat.


WJ: Konkrétumokat mondunk egymásnak. Van olyan, hogy egy-egy jelentéstartalom felett elsiklik a figyelmünk, ezekre emlékeztetjük egymást. Ahogy feszített tempóban haladunk előre, megesik, hogy egy mondatnak, vagy jelenetnek máshogy éljük meg egy fontos dimenzióját, mondandóját. Ezekre rá tudjuk világítani a másikat, kérdéseket teszünk fel neki.


BK: Mivel nagyon jól ismerjük egymást, ezért egyből kiszúrjuk azokat a dolgokat, amiket nem úgy szoktunk csinálni, mint általában. Ha a rendező ad egy instrukciót és nem sikerül teljesen szervessé tenni, azokat is megemlítjük a másiknak. Olyan kérdéseket teszünk fel egymásnak, mint például: "Miért csináltad ezt? Te sehova nem szoktál ilyet. Ez fura volt!" stb. Mivel ismerjük a másik viselkedését, pontosan tudjuk, hol hazug színészileg.


WJ: És azt is, hogy mi az, amit jobban is lehet csinálni.


Amikor közösen játszotok egy darabban, akkor le tudjátok tenni a munkát, amikor hazaértek, vagy annyira a szerves része a hétköznapoknak, hogy nem lehet elválasztani a magánéletet és a karriert?


WJ: Ha közösen játszunk egy darabban, akkor együtt megyünk haza és útközben megbeszéljük azt. Ezt 99%-ban befejezzük, mire belépünk az ajtónkon és közben túlesünk azon a nagy megrázkódtatáson is, hogy együtt játszottunk. (nevet)


Megterhelő volt számotokra lelkileg a Baal című előadásban közösen játszani? Ott a szerelmi szál egyáltalán nem happy enddel ér véget…


WJ : Egyáltalán nem tartottam megterhelőnek, jól éreztem magam amiatt, hogy ott volt velem Katus és biztos pontot nyújtott számomra.


BK: Gyorsan és jól dolgozunk együtt.


WJ: Fél pillantásokból is értjük egymást egy próbán.



Bertolt Brecht- Baal (rendező: Horváth Csaba), Pesti Színház.

Az első képen Baal szerepében Wunderlich József, Baal édesanyja szerepében Majsai-Nyilas Tünde.

Második képen Anna szerepében Bach Kata, Johannes szerepében Szántó Balázs.

Fotók: Dömölky Dániel, vigszinhaz.hu


A Baal szerintem gyönyörű előadás volt.


WJ: Nagyon megosztó előadás volt, akiknek tetszett, azok, nagyon szerették.


BK: A Pesti Színházban több próbálkozás volt az elmúlt években, hogy kísérletibb jellegű előadások szülessenek, sajnos ezek maximum 25-30 előadást élnek meg.


A Bella Figura látványában, rendezésében kísérletező darab lesz?


WJ: Igen, lesz egy autó a színpadon! (nevet) Kísérlet van benne bőven szerintem, de jó értelemben.

Olyan dolgokkal van tele, amik nélkül én nem is szeretnék színházat csinálni.

Van egy realistának is elkönyvelhető szövegkönyv, ahol térben és időben semmi szürreális nem történik, de közben mégis egyre abszurdabb helyzetek állnak elő. Egyébként egy helyszínen játszódik a történet: egy étteremnél és a mellette lévő parkolóban. Mi pedig lineárisan végigkövetünk egy estét. Ez szépen egybecseng azzal, hogy a nézők is felöltöznek, rákészülnek, eljönnek, a Pesti Színháznál parkolót keresnek, ami nem könnyű. (nevet)


A darab szerinti édesanyámnak, Halász Juditnak születésnapja van, ezt ünnepelnénk meg. A szerepem szerint megpróbálok mindent elkövetni, hogy jól érezze magát este, de nagyon nehéz feladatom van, mert éppen nincs a legjobb hangulatban és a párom sem könnyíti meg a dolgokat... Közben összefutunk egy ismerőssel (akit Stohl András játszik), ő a szeretőjével érkezik ugyanabba az étterembe. Elindul egy iszonyatosan kegyetlen, abszurd komédia - legalábbis megpróbáljuk majd az abszurdig fokozni a helyzeteket. A kísérletezést az adja, hogy nem tudjuk, meddig lehet ez komikus, hol van az a pont, amikor átfordul és már nem tud nevetni a közönség. Nyilván ez akkor fog kiderülni, amikor élőben is láthatják majd a nézők, a stream premier alatt nem fogunk értesülni erről.



Fotó: Mráz Diana Leila, @dianaleila_artworks



Megváltozott a színházhoz, a szakmához való hozzáállásotok az elmúlt egy évben?


BK: Főleg az elején voltak elvonási tüneteim, mert úgy éreztem muszáj dolgoznom, nem tudtam, mit csináljak az energiáimmal. Többször is előfordult a pandémia alatt, hogy elkeseredtünk, mert feleslegesnek tűnt a munkánk. Bár az első hullám végén fellelkesültünk, mert sokan jelezték nekünk azt, hogy szívesen beülnének a színházba, mégis furcsa volt, hogy maszkban ülnek a nézők, ráadásul csak minden harmadik széken. Most pedig annak örülünk, hogy van lehetőség az előadások streamelésére. Mi is megnéztünk több darabot, olyanokat, amiket sose láttunk volna, mert nem lett volna lehetőségünk elmenni. Végre volt időnk ezt is bepótolni, ami mindenképpen pozitív hozadéka az elmúlt évnek.

WJ: Eleinte nagyobb kilengéseink voltak érzelmileg, mert sokkal bizonytalanabb volt a helyzet, kevesebbet is tudtunk a járvány természetéről. Nap mint nap vártuk a híreket arról, hogy kinyitunk-e vagy sem.


BK: Még mindig óriási a bizonytalanság, de ezt sokkal könnyebb már elfogadni. Nekünk nagy szerencsénk van abból a szempontból, hogy a kislányunk, Júlia pici. Ez egy pótolhatatlan időszak az életében. Így az, hogy majdnem egy évig mindketten folyamatosan vele voltunk, egy olyan hatalmas ajándék neki, ami egész örökre meghatározó marad számára.


WJ: Igen, és nekünk is. BK: Nem is unatkoztunk! (nevet) Mindig csinált valami feladatot nekünk. Tavaly februárban másfél éves volt, szinte még baba, most meg már egy kislány. Ez iszonyatosan nagy változás alig egy év alatt, és mi végig tudtunk követni. Sok dalt tanultunk meg vele, gyönyörűen beszél.



Fotó: Mráz Diana Leila, @dianaleila_artworks



WJ: Rengeteget zenéltünk, énekeltünk. Otthon folyamatosan színházast játszottunk, mert Juliskának az volt az állandó kérdése, hogy mikor megyünk már újra oda.

BK: Szeptember-októberben láttuk A padlást, nem is egyszer. Aztán megnéztük streamen is, az egészet tudja fejből. Folyamatosan ennek a dalait kellett hallgatni. Ezután áttértünk A dzsungel könyvére, abból is lett egy hullám… (nevet) WJ: Egyébként otthon mindig ő csinálja a szereposztást, rendez minket: „Most te vagy a herceg!” – mondja. Berendezi szépen a teret, hozza a plüssállatokat, csinál közönséget, színpadot. Felmászik valahova, kijelenti, hogy a padláson van, és énekli a dalokat.


BK: Amikor a színházban láttuk A padlást elöl ültünk a páholyban, Júlia pedig állandóan spoilerezte és kommentálta a közönségnek a darabot. Jót nevettek rajta, mert hangosan elmondta előre, mi fog történni.


Apropó éneklés! József, neked nemrég jelent meg az első szólólemezed SKIZÓ címmel. Az egyik olvasónk azt kérdezte tőlünk, lehet-e már tudni, mikor érkezik a következő?


WJ: Jönni fog. A dalok már megvannak, csak idő eljutni velük a stúdióba. Még gondolkozom azon is, hogyan legyenek csoportosítva, rendszerezés alatt állnak a szerzemények.


Mennyi idő alatt készült el az első album?


WJ: Mindent összevetve nagyjából két évbe telt. Természetesen voltak olyan dallamok, dalrészek, amelyek már korábban elkészültek, de bent voltak a fiókban. Ezeket elő kellett szedni, rendszerbe tenni.




@jozsefwunderlich



Tervezel koncertet adni?


WJ: Nagyon szeretnék fellépni az album dalaival, már meg is kerestek ezzel kapcsolatban. Nyáron valószínűleg lesz egy saját estem az egyik fesztiválon, ha meg lehet tartani. Itt a színházban is tervben van, hogy csinálunk egy zenés estet. De még vannak olyan kérdések, amelyeket le kell tisztáznom magamban. Bár nagyon megszerettem a finomabb hangszereléseket gitárral, hegedűvel, még ki kell alakulnia az élő műsoromnak. Ha elhívnak valahova, akkor el kell döntenem, hogy a koncertet egyedül szeretném megtartani egy loop stationnel, egy hegedűvel, gitárral, zongorával, vagy ha tudunk menni többen, akkor viszek magammal egy teljes zenekart és vokalistákat is.


Minden olyan dolog, ami egyfajta mederbe terel engem, az segít, mert irányt ad. A színészetben is ez a jó dolog, hogy van egy szöveg, egy anyag, egy textúra, egy díszlet, egy jelmez, egy rendezés -az mindig meder. Ad egy főcsapást, amin belül neked már csak igazából hoznod kell saját magadat, a saját érzéseidet, gondolataidat. Most meder keresésben vagyok.


Ez az interjú a Tehetséges Magyarok oldalán is meg fog jelenni. Ők azt szeretnék még kérdezni tőletek, mit üzentek a jövő tehetségeinek, hogyan küzdjenek meg az álmaikért?


BK, WJ: Csinálják. Cselekedjenek. A főszereplő mindig cselekszik, nem töpreng, útnak indul, begyűjti a céljához szükséges tudást, legyőzi a sárkányt stb. Csak a cselekvésre koncentrál.


WJ: Sosem azt láthatjuk, hogy ez a szereplő magába nézne és elgondolkodna azon, hogy melyik út lenne a helyes. Nem áll meg, nem merevedik meg, mennie kell, csinálnia kell és kész. Ezért szeretjük az akciófilmeket is, mert a főszereplő mindig csinál valamit: lő, ugrik, robbant, megmenti a világot.


BK: Szóval azt üzenjük a fiataloknak, hogy cselekedni kell, mint a mesékben a legkisebb testvérnek.



Zelei Ágnes


Borítókép: Mráz Diana Leila, @dianaleila_artworks


Bach Kata jelenlegi szerepei a Vígszínházban:


Wunderlich József jelenlegi szerepei a Vígszínházban:

Az interjú a hatályos járványügyi előírások betartásával készült.

1,072 views0 comments