Search
  • zeleiagi

"Mindig izgalmas kijárni magunknak azt az utat, hogy az embert megismerjék, elismerjék,

Updated: Oct 4

tiszteljék - és ezt csak az alázatos és tehetséges munkával lehet elérni." - interjú Brasch Bencével


Brasch Bence 2019-ben végzett a Színház és Filmművészeti Egyetemen, Selmeczi György és Novák Eszter osztályában. 2009-ben részt vett a Csillag Születik című tehetségkutató műsorban, de elmondása szerint mindig is színészi pályára készült. 2010-ben felvételizett a Budapesti Operettszínház stúdiójának musical szakára. Kisebb szerepekben korábban is láthatta már a közönség, de 2011-ben kapta meg első nagy szerepét: Mercutio-t játszotta a Rómeó és Júlia című musicalben az Operettszínházban. 2014-ig folyamatosan dolgozott az Operettszínházban, majd felvételt nyert a színműre. Egyetemi évei alatt játszott a Budaörsi Latinovits Színházban, Székesfehérváron A Vörösmarty Színházban, a Radnóti Színházban és Budapesten az Átriumban is. A 2019/2020-as évadban a Budaörsi Latinovits Színház társulati tagja volt, a 2020/2021-es évadban azonban a Vígszínházhoz szerződött. Szerepeiről, terveiről, szakmai pályájáról beszélgettünk.


Képzeld, elkezdtem egy olyan hagyományt itt a blogon, hogy a beszélgetések végén minden interjúalanyom feltehet egy kérdést a következőnek. Ilyenkor nem árulom el, hogy kivel fogok beszélgetni, csak nagyjából leírom az illetőt. Az előző interjúalanyom, Széles Flóra azt kérdezte tőled, hogy az Egyetem elvégzése óta a szakmai céljaidban volt-e nagy változás, milyen irány az, ami most leginkább érdekel, illetve mit szeretnél a közeljövőben elérni.


Ismeretlen terep volt nekem egy társulathoz szerződni. Féltem, hogy nem marad meg a szabadságom, de ez az érzés csak addig tartott, amíg el nem kezdtem az első évadomat, mint társulati tag. Ugyan az egyetem előtt sokat dolgoztam az Operettszínházban, de a gyakorlati éveim alatt számos helyen dolgoztam, így mindig új emberekkel találkozhattam. Miután megkaptam a diplomámat, a Budaörsi Latinovits Színházhoz szerződtem, most pedig a Vígszínház tagja lettem. Mindig az aktuális feladat érdekel a legjobban. A színészek akikkel dolgozom, a rendező, akiben bízom, illetve igyekszem belakni az aktuális játszóhelyet. A közeljövőben az a célom, hogy kíváncsi és motivált maradjak.



Fotó: Hámori Zsófia

A Vígszínház sok változást hoz számodra Budaörs után, a társulat létszámában és a színpad méretében egyaránt. Budaörsi Latinovits Színház vezetősége az elmúlt évadban rugalmasan tudta kezelni, hogy ilyen sok bemutatód van más helyeken? A 2019/2020-as évadban játszottál a Radnóti Miklós Színházban és az Átriumban is.


A Budaörsi Latinovits Színház egy művelődési házban működik, kisebb számú előadásokkal. Társulati tagként, bemutatókkal sem játszottam négy-ötnél többet egy hónapban, így viszonylag könnyű volt az egyeztetés. Budaörsön, már a szerződtetésnél tudatosan kértem, hogy amennyiben össze lehet hangolni az anyaszínházzal – hiszen mindig az élvez elsőbbséget -, akkor szeretném megtartani a többi munkámat is, és olyan új bemutatókat elvállalni, amiket fontosan tartok. Rugalmasak voltak, ahogyan a Radnóti és az Átrium is. Az Átriumban, a 12 dühös ember előadásban, tizenketten játszunk és a színészek javarészt folyamatosan mindenféle dolgoznak. Kemény munka ezt leegyeztetni, de ott tényleg csodálatosak a munkatársak, szóval van, hogy havi négy-ötször is dühönghetünk a színpadon.


Mikor keresett meg a Vígszínház, hogy szerződj a társulathoz? Miért szerettél volna váltani?


Április elején hívott fel Rudolf Péter, hogy szeretné, hogy a Vígszínház társulatához tartozzak. Beszélgettünk és kértem, hogy hadd gondoljam át, hiszen az akkori színházamban is szerettem dolgozni és nem mellesleg remek feladatokat kaptam. Szerettem volna még többet tudni arról, hogy mik a tervei a Vígszínházzal és miként gondolkodik bennem. Egy személyes találkozó után, mindkettőnk számára világos volt, hogy van köztünk kémia és, hogy hasonlóan gondolkodunk a színházcsinálásról. Inspiráló beszélgetés volt és hamar arra jutottam, hogy belevágok. Mindig hiszek a megérzéseimben és most azt éreztem, hogy a helyemen vagyok.


Köztudott volt, hogy nyitott vagy a váltásra?


Nem. Lojálisnak tartom magam, miközben azt is gondolom, hogy minden lehetőséget mérlegelni kell az életben. Ha kapok egy ajánlatot, ami felcsigáz és tudom, hogy nagy dolgokban számítanak rám, de ezzel nem hagyok cserben senkit, akkor elvállalom. Szeretnék fejlődni, megmérettetni és játszani. Minél többet, minél többfélét, minél szélesebb rétegnek.


Tartasz meg szerepeket Budaörsön?


Igen. A Sötétség hatalmát és a Koldusoperát.


Volt még egy bemutató, amiben játszottál volna, a Figaró házassága. A járványhelyzet ezt a darabot is érintette. Fogsz végül játszani benne?


Alföldi Róberttel, a darab rendezőjével mindenképpen szerettük volna, hogy eljátsszam a szerepet. Rudolf Péter is támogatta, a Budaörsi Latinovits Színház vezetősége viszont attól tartott, hogy nem tudnak majd úgy egyeztetni, ahogy szeretnének és így nem lehetne belőle eleget játszani. Így végül nem én lettem a Gróf. Egyébként a karantén alatt bepróbálták és majd ha tudják játszani, felújítják. Kíváncsi vagyok. Mindenképpen meg fogom nézni!


A Koldusoperát nem csak a Budaörsi Latinovits Színházban, hanem az osztályoddal is játszottad, a TRIP hajón, 2018-ban. Mennyiben különbözött a feldolgozás Budaörsön?


Szinte mindenben. Amit a TRIP hajón játszottunk az osztályommal, az az “ős-verzió” volt, amit John Gay írt. Brecht ebből írta a híres Koldusoperáját. Különleges volt, mert én a sok színházi gyakorlatom miatt, elég kevés vizsgaelőadásunkban tudtam játszani, ezt pedig Novák Eszter mesterünk rendezte. Amolyan utolsó közös munka. A budaörsihez képest mások voltak a dalok, az előadás szerkezete és Eszter koncepciója is. Fehér Balázs Benővel rengeteget keresgéltünk, hogyan tudjuk ezt az előadást érvényesen megmutatni, valami újra rátalálni, hiszen már cirka több mint hatvanszor bemutatták itthon. Voltak jelenetek, amikre hat-hét verziónk is született és csak a próbafolyamat legvégén döntöttünk, hogy melyik a legjobb. Nagyon szorongató volt, mert az olvasópróbán azt éreztem, hogy sem a darabról, sem a szerepről nem tudok annyit, mint gondoltam, holott Eszterrel rengeteget foglalkoztunk a másik anyaggal. Egyszerűen nulláról indítottam, ami szerintem nem feltétlen baj. Küzdelmes volt. Persze minden rendezőnek más a víziója és nekem sem érdekes ugyanazokat a paneleket használnom, amiket egyszer már kikapartam magamból.



SZFE, 2018: Koldusopera, rendező: Novák Eszter. Fotók: Huisz István.

1.kép, balról jobbra: Mentes Júlia Virginia, Nagy Bkaonyi Boglárka, Brasch Bence, Ladányi Júlia, Litauszky Lilla 2.kép: Brasch Bence, Czvikker Lilla 3.kép: Széles Flóra, Brasch Bence



Budaörsi Latinovits Színház, 2019: Koldusopera, rendező: Fehér Balázs Benő.

Fotók: Borovi Dániel.

1.kép: Brasch Bence 2.kép: Chován Gábor, Brasch Bence 3.kép: Kurta Niké, Brasch Bence


A szereped viszont ugyanaz volt, Macheath vagyis „Bicska” Maxi.


Ugyanaz, mégis másként. Benőékkel annak láttatására törekedtünk, hogy a kitanult elegancia mögött egy szegénysorsból felkapaszkodott árvagyerek bújik meg, aki mindig ugyanaz az a kisember marad, csak több a zseton a zsebében és nagyobb a hatalma. Máshogy hordja a Rolexét, akinek sohasem volt, mint az, aki tizennégy éves korában névnapjára kap egyet a szüleitől. Természetesen a partnerek is mások voltak. Eléggé figyelek a többiekre és ez is alakítja a saját szerepemet. Befogadom az impulzusokat, amiket a kollégáktól kapok.


Láttam a TRIP-es előadást és nagyon tetszett, ahogy használtátok a hajó adottságait.


Érdekes helyszín volt! Mégis valahogy azt érzem, sokkal több mindent találtam meg Maxiról a budaörsi előadásban. Az elmúlt egy-két év alatt olyan találkozásaim voltak rendezőkkel, színészekkel, illetve nagyívű szerepekkel, hogy érettebben, tudatosabban tudtam végigdolgozni a próbafolyamatot.



A Színház-és Filmművészeti Egyetemen zenés színész szakirányon végeztél, de az elmúlt évadban főként prózai szerepeid voltak. Hiányzik a zenés színház?


Nincs bennem hiány, mert minden évadban van legalább egy zenés előadásom. Tavaly játszottam a Koldusoperában, talán egy kissé féltem is tőle, mert valóban nagyon kevés zenéset csináltam mostanában és nem igazán jártam akkor énektanárhoz sem. Elgondolkodtam: el tudom még énekelni, meg tudom csinálni? De aztán persze minden a helyére került. Réthy Attilával pedig a Maya című előadást csináltuk az Operettben, ami nagyon felszabadító volt számomra, mert ez egy táncoskomikus szerep és ritkán bohóckodhatok ennyit ilyen sok ember előtt.


Említetted, hogy Rudolf Péter támogatta, hogy megtartsd a Figaro házasságát Budaörsön. Abban végül nem lépsz színpadra, de tervben van, hogy a vígszínházi szerepeid mellett továbbra is játssz az Átriumban és a Radnótiban?


Abszolút. Ahogy most látom, egyelőre még nem fogok annyit játszani a Vígszínházban. Két bemutatóm lesz (Az apa, Kabaré) és három előadásba állok be, de mindegyik szerepre ketten leszünk. A Pál utcai fiúkban, A nagy Gatsby-ben és a Diktátorban is. Nem hinném, hogy ne tudnának majd leegyeztetni a külsős előadásaimra.



Vígszínház, A nagy Gatsby- Brasch Bence Tom Buchanan szerepében. Fotó: Dömölky Dániel


Melyik szerepeket veszed át?


A Pál utcai fiúkban Áts Feri leszek, a Gatsby-ben Tom Buchanan, a Diktátorban pedig a Tudósító.




Vígszínház, A Pál utcai fiúk- Brasch Bence Áts Feri szerepében (hátul bal oldalt Ertl Zsombor, jobbra Nádas Gábor Dávid) Fotó: Gordon Eszter


A Pál utcai fiúkban Székesfehérváron is szerepeltél, ugye?


Igen, szóval az anyag nem ismeretlen számomra, de ott Gerébet játszottam. Keszég László rendezte, amikor negyedévesek voltunk. A osztályban kilenc fiúból heten elvállaltuk és ezért is volt különleges. Gyakorlati éveink alatt, már az ország minden táján játszottunk, szóval keveset tudtunk együtt lenni, de ez az előadás mindig egy örömteli találkozás volt!


Ez egy teljesen átvett előadás, vagy mennyi mozgásteretek volt? A könyvben Geréb ír egy levelet, ami után megbocsájtás nyer a Pál utcaiaktól, ez nagyon fontos eleme a regénynek szerintem. Nekem A Vígben hiányzott ennek a bemutatása, a feloldás.


A regényben, ha jól emlékszem, a csatában is küzdött a vörösingesek ellen. A Geréb-szál szerintem is kevésbé van kibontva ebben a színpadi feldolgozásban.


A 2018/2019-es évadban, illetve 2019 őszén melyik bemutatót vártad a legjobban?


Nagyon különböző dolgokat csináltunk, ezért nem tudnék egyet kiemelni. A Csillagképek a Radnótiban olyan szívhez szóló és különleges munka volt, annyira bensőséges próbafolyamat, hogy összehasonlíthatatlan a többivel. Augusztusban kezdtünk el próbálni, majd szeptemberben Budaörsön volt egy bemutatóm, szintén szeptemberben a rendezőnek, Szilágyi Bálintnak is volt egy vidéki bemutatója. Így októberben folytattuk a próbákat, de mi Lovas Rozival mindvégig heti rendszerességgel találkoztunk és építettük a karaktereket. Annyira a miénknek éreztük, hogy amikor Rozi babát várt, úgy döntöttünk, ne álljon be más a helyére, hanem megvárjuk amíg visszatér a színpadra.


Radnóti Miklós Színház- Csillagképek, rendező: Szilágyi Bálint. Képek: Éder Vera

A képeken: Lovas Rozi és Brasch Bence


A Csillagképek után a Koldusoperát egyrészt a rendező, Fehér Balázs Benő miatt vártam nagyon, másrészt ezt a szerepet mindig is nagyon el szerettem volna játszani. Utána jött a Minden nagyon jó lesz. Azt kimondottan nekem találták ki az Átriumban: átküldték már októberben, hogy tetszik-e, mert ha igen, akkor ezt megcsináljuk. Nagyon jó csapat jött össze. Spáh Dávidnak ez volt az első színházi rendezése, de sajnos nem tudtuk eleget játszani, mert akkor jött a vírushelyzet. Az előző, a 2018/19-es évad is nagyon sűrű volt. Akkor ment a 12 dühös ember (Átrium) és a Maya (Operettszínház), ami ugye egy operett. Ezt a kettőt együtt próbáltam, amit megfogadtam, hogy soha többé nem csinálok, mert szakmailag nem kifizetődő.


Nem szeretnél egyszerre két bemutatóra készülni, mert annyira megterhelő, vagy zenés és prózai bemutatóra nem szeretnél egyszerre készülni?


Egyszerre két ilyen nagyot próbálni szerintem nem annyira felelős dolog. Meg tudtam csinálni, hogy délelőtt a 12 dühös embert próbálom a Jurányiban, este pedig egy operettet a nagyszínpadon, zenekarral, de idegrendszerem eléggé megragadt abban, hogy mind a két helyen felkészült tudjak lenni. Szorongtam, nem igazán tudtam aludni. Az persze más, ha az ember próbál egy nagyobb kaliberű szerep mellett egy kisebbet, de itt mind a két szerep eléggé súlyos volt.



Fotó: Hámori Zsófia

Hogy látod, melyik a nagyobb kihívás: átvenni egy szerepet vagy egy teljesen új bemutatót próbálni itt a Vígszínházban?


Szeretek végigharcolni egy próbafolyamatot annak minden nehézségével, minden buktatójával. Átvenni egy előadást, pedig azért érdekes, mert ott már valaki egyszer megszenvedett azzal, hogy megismerje a szerepet. Az a karakter pontosan azért működik, mert az őt alakító színész úgy építette fel, ahogy. Sokszor nincs elegendő próba arra, hogy rágyere, mitől lesz igazán a tiéd, ezért minden alkalmat ki kell használni, amikor dolgozom rajta. Mind a kettő érdekes és élvezetes utazás, a másodikat most kezdem élvezni.


Nézőként úgy látom, hogy sok más színház mellett, a Vígszínházban is megvannak a zárt rajongó közösségek, akik nagy váltásként élik meg, amikor egy színész másik társulathoz szerződik, és szerepcserék, szerepátvételek vannak- A Pál utcai fiúkra és A nagy Gatsby-re gondolok. Szerinted nézőként miért lehet érdekes új szereposztásban is megnézni egy-egy kedvenc előadást?


Nagyon izgalmas, hogy egy beugró színész mit hoz ki egy szerepből. Fel tudja kavarni az állóvizet. Beállok én, egy másik személyiség, más attitűddel. Szerintem érdemes minden előadást komplexen nézni. Ami A Pál utcai fiúk és A nagy Gatsby rajongóit illeti, ezt a jelenséget ismerem az Operettszínházból. Amikor Bereczki Zoltán után én lettem Mercutio a Rómeó és Júliában, eleinte nagy viharok voltak ezzel kapcsolatban, mégis ugyanúgy teltház volt – és nem miattam, hanem az előadás sikere miatt. Remélem, hogy a Vígszínház nézői sem fognak csalódni, inkább érdekes lesz nekik. Az a célunk, hogy az előadás történetét a lehető leghitelesebben mutassuk meg. Egyébként én is nagyon sok színészért rajongok itthon.


Milyen szakmai fejlődést vársz a Vígszínháztól?


Nagyon izgalmas, hogy ekkora a társulat és, hogy ennyi rendező dolgozik itt. Több korosztály találkozik. A Pesti Színház egy amolyan ideális színházméret, a Vígszínház nagyszínpada pedig olyan energiákkal bír, amihez hasonlót még nem tapasztaltam. A Házi Színpad lehetőséget ad, hogy kamaraelőadásokat csináljunk, mint a Radnótiban a Csillagképek, amit szintén imádok. Béres Attilával nem dolgoztam még – bár egyszer ugyan beugrottam egy rendezésébe- , Valló Péterrel sem. Mindkettőjükkel nagyon várom a közös munkát. Ahogyan azt is, hogy bemutassuk a Kabarét a nagyszínpadon. Mindig izgalmas kijárni magunknak azt az utat, hogy az embert megismerjék, elismerjék, tiszteljék és ezt csak az alázatos és tehetséges munkával lehet elérni.


Itt egy prózai és három zenés darabod lesz.


Igen. Ebből két beállas, a Pál utcai fiúk és a Nagy Gatsby. Új bemutatóm pedig a Kabaré és Az Apa lesz.


Elkezdtél újra énektanárhoz járni?


Igen! Elkezdtem dolgozni Bagó Gizella Tanárnővel. A segítségével, már két hét alatt jelentős változást érzek a torkomban és a rezonáns üregeimben. Nagyon hálás vagyok Neki!


Hogy telt az öt hónapnyi szüneted?


Hullámzóan. Az első egy-másfél hónapban nem tudtam mit kezdeni magammal. Hajnali négyig fent voltam minden nap. Pörgött az idegrendszerem, mert megszoktam, hogy minden este játszom, reggelente pedig próbálok. A karantén alatt, hazamentem Mosonmagyaróvárra. 11 éve nem lakom otthon, természetes, hogy volt egy összecsiszolódási folyamat az anyukámmal. Később aztán kicsit megnyugodtam. Május elején, amikor már lazítottak a korlátozásokon, elhatároztam, hogy elmegyek személyi edzőhöz. Elkezdtem sportolni. Abban le tudtam vezetni a felesleges energiáimat. Az egész helyzetben az volt az igazán ijesztő, hogy nem tudtuk, mikor lesz vége. Lesz-e évad? Nincs előadás, miből fogunk pénzt keresni?


Meséled, hogy sportolásra fókuszáltál, de hogy tartottad kordában a memóriádat? Gondolom, nagyon hiányzott a színház.


Persze. Mindig is ezt csináltam. Soha nem volt még, hogy két hétnél tovább kimaradt volna az életemből a színház, szóval elég nehéz volt megtalálni magamat. Pár dolgon azért ügyködtem. Az Átriumnak az #együttvagyunk sorozatában olyan íróktól olvastunk fel, akik abban a kerületben születtek, illetve Ugrai Istvánnal az Átrium új bemutatóján dolgoztunk, az Isteni végjáték szövegén, amiben társrendező vagyok.


A vírus alatt a szinkron is teljesen leállt.


Van és volt is pár állandó szerepem, de május körül már újra dolgoztam rajtuk. Az HBO-n fut egy Spencer nevű sorozat, illetve most a Stargirlben leszek az egyik szuperhős. Netflixes szinkronszerepem is volt, az I’m not okay with this-ben.


Nézőként milyen sorozatokat szeretsz?


Mindent! Most utoljára a Társasjátékot néztem. A Better Call Saul, a Money Heist is isteni lett szerintem. A bűnügyi vagy az érzelmesebb dolgokra tudok rápörögni.


Szívesen el is játszanál bűnügyi szerepet?


Simán.


Filmben vagy színpadon?


Sokkal többet vagyok színpadon, így nagyon szívesen forgatnék valami izgalmasat, amiben egy bonyolult jellemet kell megmutatni.


A Nyitva című filmben szerepeltél, és a Jófiúk című sorozatban is, az RTL Klubon.


Nagyon szerettem mindkettőt. Parti Nórival és Mihályfi Balázsékkal elég jóban vagyok. Színpadon játszottunk már együtt, de kamera előtt most először. Egyébként a Jófiúkat Nórinak köszönhetem, aki beajánlott, hogy hadd legyek a sorozatbeli szeretője. Mivel más szerepekre is castingoltak már ebbe a sorozatba és ismertek a rendezők, producerek, így belementek. A Nyitva című filmet pedig a rendező, Nagypál Orsi miatt éreztem különlegesnek. Nyugodt forgatás volt. Kaptunk időt átgondolni, adott esetben újravenni a jelenteket, illetve Orsi által tűpontos instrukciókkal voltunk felfegyverezve.



Fotó: Hámori Zsófia

Ha már filmek, sorozatok: kérlek, most te tegyél fel egy kérdést a következő interjúalanyomnak! Ő egy olyan színésznő lesz, aki három éve végzett a Színház és Filmművészeti Egyetemen, egy budapesti kőszínházban játszik, illetve nagyon sok sorozatban és filmben láthatjuk.


Volt-e már valaha 10 percnél tovább boldog és ha igen, akkor mitől és mikor?

Sok sikert kívánok az új évadhoz, az új szerepekhez!

Brasch Bence szerepei:

2020/2021-es Évad, Vígszínház:

Tom Buchanan- A nagy Gatsby

Áts Feri- A Pál utcai fiúk

Az Apa (Pesti színház)

Kabaré

Korábbi szerepek:

Főnökasszony titkára – Amerikai komédia (Budapesti Operettszínház, 2010)

Mercutio – Rómeó és Júlia (Budapesti Operettszínház, 2011)

Metró szellem – Ghost (Budapesti Operettszínház, 2013)

Cowboy – Parasztopera (Budapesti Operettszínház, 2013)

Benjamin Pershing – Amerikai komédia (Budapesti Operettszínház, 2014)

Bognár – A rodológia rövid története (Színház- és Filmművészeti Egyetem, 2017)

Nyikita – A sötétség hatalma (Budaörsi Latinovits Színház, 2017)

Geréb – A Pál utcai fiúk (Vörösmarty Színház, Székesfehérvár, 2017)

White – Egerek és emberek (Budaörsi Latinovits Színház, 2018)

Billy Flynn – Chicago (Átrium/Kultúrbrigád, 2018)

Kalil – Az arab éjszaka (Budaörsi Latinovits Színház, 2018)

Rudi – Maya (Budapesti Operettszínház, 2018)

Esküdt - 12 dühös ember (Átrium/Kultúrbrigád, 2018)

Aigiszthosz király - Elektra (Budaörsi Latinovits Színház, 2019)

Macheath - Koldusopera (Budaörsi Latinovits Színház, 2019)

Filmek, sorozatok:

Tóth János (2018)

Nyitva (2018)

Cseppben az élet (2019)

Jófiúk (2019)

Borító fotó: Hámori Zsófia

Az interjút készítette: Zelei Ágnes

Szerkesztő: Fülöp Enikő

454 views

©2019 by Színházista by Zelei Ági